Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 64 Ezen általános megjegyzéseket előrebocsátva, most már bízvást foghatunk kitűzött feladatunk megfejtéséhez. Megszokott tapasztalat s ismeretes tény az, hogy mindenütt, hol római települések nyomai mutatkoznak, a föld gyomrából előkerülő nagyobbalaku antik tárgyak között az agyagipar termékei mind számra, mind változatosságra nézve a leggazdagabban vannak képviselve. E tünemény okát nem nehéz kitalálni. Mert ha a vagyonos római polgár, az előkelő birtokos és hivatalnok az élet százféle szükségleteihez mért edényeit drágább anyagból, arany, ezüst, érez vagy csak üvegből készíttette is ; a szegényebb sorsú köznép, mely pedig mindig s mindenütt a többséget képezte, a nembeli szükségleteit a tetemesen olcsóbb agyagkészitményekkel fedezte; s innen aztán a roppant sok edény s edénytöredék, mely minden római települési helyet úgyszólván elborit. Ugyanez észlelhető Savaria területén is. Csakhogy itt egy lépéssel még tovább is mehetünk s nemcsak azt állithatjuk, hogy e hajdani tekintélyes gyarmatvárosban az agyagipar nagyban virágzott s ugyanazért itt egy ily iparegyesületnek — collegium fígulorumnak — kellett lenni, hanem még ezen egyesület néhány tagjának nevét, sőt mühelyök, a figiinák hollétét, s részben ezek szervezetét is egész biztonsággal jelölhetjük ki. Figlina illetőleg fazekaskemencze, tudtunkkal eddig három fedeztetett fel. Az elsőnek lelhelét csak egy hiteles tanú, Varsányi János ur, kijelentése után ismerjük s ez a mai Sz. V. féle kertnek a Perint vizére dülő lejtőjén keresendő. V. J. ur sokkal nagyobb tekintély, kiválólag a savariai területre nézve, hol ő évekig és évekig búvárkodott, hogysem föltétlenül el ne hinnők állítását; sőt már régen körülményesebben is megvizsgáltuk volna e helyet, ha arra a birtokostól engedélyt kaphattunk volna. A másik kettő a rohonczi ut mellett létező tégla-