Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

- 15 — által kívántak a tömegre hatni; mások ismét drága gyűrűket béreltek, melyeket a tárgyalásnál ujjaikra húztak, hogy annál nagyobb dijat csikarhassanak ki a felekből. 11a pörös fél jelentkezett az ügyvédeknél, azok azt a segédekhez utasították, vagy a tárgyalás napján reggelre rendelték magokhoz, hogy részint ugy látszassék, mintha el volnának halmozva teendőkkel, részint pedig, hogy képzettségöket fitogtassák, mely az ügy nehézségeivel mit sem törődik. Midőn nyilvánosan szónokoltak, gyakran a legnemtelenebb eszközöket használták, hogy a hallgatóság tetszését kierőszakolják, sőt még tapsonczokat is béreltek magoknak.

1) Természetesen voltak olyan ügyvédek is, kik ékesszólásukat a legtöbbet Ígérőnek adták el, s minden ügyet, jogosat jogtalant, pénzért egyaránt elvállaltak, a kiszabott dijat előre felvették (haramiák módjára mint Quintilián mondja), sőt az ellenféltől is megvesztegetették magokat, és aztán az ügyet csak ugy pro forma vitték ; ámbár ez, ha kitudódott, az ügyvédségből való kizáratást vonta maga után. Ebből magyarázható meg, miért tartották sokan az ügyvédeket általánosan „megvásárolható népnek".

2) Az ügyvédi karnak ezen becsmérlését növelte még az is, hogy az ügyvédek beszédeikben nemcsak az ellenfélt, (s ezt néha a félnek különös kikötésére), hanem egymást is a legdurvább szitkokkal halmozták el, és ezen „rabulisták és ugatok'" száma mindenütt oly nagy volt, hogy az ügyvédi pálya ellenesei az egész ügyvédi ékesszólást kutyamodorunak szidalmazták.

3) A jogtudósi pálya ép oly tekintélyes volt ugyan, mint az ügyvédi, de kevésbé jövedelmező. Quintilián szerint rendesen csak azok fordultak a jogi tanulmányokhoz, kik mint ügyvédek nem tudtak megélni. Mindazonáltal az alsóbb osztályokból sokan léptek e pályára is, mert először tekin1) Quintilián XII. 3, 131. 2) Seneca, Lud. 12, 3, : o causidici, vennie genus. Tac. A. XI. 5: nec quicquaui publicae merois tarn venale fűit quam advocatomm perfldia. 2) Quintil. Xll. 9, 9.