Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: Lelhelyeink

— 111 — Tudja s azt hisszük, tapasztalta is kisebb-nagyobb mértékben minden régiségbuvár, mennyi nehézséggel jár az, ha szándéka megva'ósitásában csak ugy a sötétben kell tapogatodznia, úgyszólván csak egyéni ösztöne után indulnia. Néha a szerencse kedvez neki, s dus eredmény jutalmazza meg fáradságát, de még többször megesik az. hogy kárba vesz ideje s munkája. Ha magánember leli kedvét az ily költséges passiókban, az ellen szólni nem lehet; de egyleti működést, kivált ha a tagok positiv eredményeket várnak, ily alapra fektetni nem lehet. A tér s hely ismerete első s nélkülözhetlen kelléke minden régészeti kutatásnak. E nélkül sem a leletek egymáshoz való viszonyulását, sem valódi értéküket meghatározni nem lehet. — Főfontosságunak mutatkozott e helyismeret megszerzése különösen Vasmegyében, hol a kő, bronz, vas és romai kor maradványlánczolatai a legkülönbözőbb irányokban szelik át egymást, s mindezek fölött és mellett a keresztény középkor emlékei néhol nagyon is sürüen merednek az ég felé. Miután a vasmegyei régészeti egylet nincs azon helyzetben, hogy egy vagy több egyént pusztán helyismeret szerzés végett utaztathasson a megyében, de másrészt működése területén elegendő számú ügybuzgó taggal bir, kik által közvetítve e czélt szintén el lehet érni, vagy legalább megközelíteni: az egylet 1874. junius havában tartott választmányi ülésében azon határozatot hozta, hogy az egyleti tagok közül azokhoz, kik vagy lelkészi, vagy tanítói, vagy egyáltalán oly pályán működnek, melyen a