Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

- 62 — helyezése az előbbi rendezőknek nemcsak avatatlanságát, de hanyagságát is tanusitja, és a mi rend a levéltárban van, azt kétségtelenül a közelebbi kezelésnek, és fölügyeletnek tulaj donithatjuk. Miután a megelőzött nemzedékek épitményi, régiségi müveikkel, s levéltárunkkal oly becses örökséget hagytak reánk, az ősök iránti kegyelet, saját érdekünk, s utódaink iránti köteleségünk parancsolja: hogy a birtokunkba jutott történelmi építményeket lehetőleg fentartsuk, levéltárunk nagyszámú kincseit ápoló szeretettel, éber figyelemmel őrizve, mentől előbb szakavatott egyén által szabályosan rendeztessük ; hogy a történetbuvár tanulmányozásaira, a tudomány hasznára, ezen annyit hányatott kulcsos város levéltára ezentúl, egy kényelmesen fölhasználható történelmi kutforrásul szolgálhasson. Titkári jelentés. Tisztelt közgyűlés! Nem puszta hiúság, nem merő föltiinés utáni viszketeg volt az, ami ezen a gondviseléstől mindenképen megáldott megye értelmiségének tekintélyes részét egyletünk koszorújába fűzte. Egy bensőleg mélyen érzett, de addig ki nem fejezett indok kifolyása volt az, azon indoké, hogy az értelmiség minden egyes tagjának szent kötelezettsége azon épülethez, melyet nemzeti közművelődésnek mondunk, saját körében, habár még oly szerény mérvben is, némi anyaggal járulni, hogy az igy idővel, a lassacskán, de méhszorgalommal gyüj-