Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Az egylet rövid története

— 4 i — mosolyát Szombathely lakósai küzül igen sokan mélyen érezték. Sokszor megesik, hogy, mig magunk előtt hiányainkat fel sem vesszük, sőt talán azok öntudatában sem vagyunk, ha idegen találja megérinteni gyenge oldalunkat, a fájdalom s kellemetlenség érzete megkétszeresedik bennünk. így volt ez különösen akkor, midőn 1866-ban Mommsen Tivadar, berlini tanár, a történészet és régészet most élő első tekintélye, Szombathelyre jött, hogy „Codex Inscriptionum" czimü nagy munkájához a hely szinén tanulmányokat tegyen s adatokat gyűjtsön. Nem hiszem, hogy bárkiben is, a ki látta, mily s mennyi fáradságba s vesződségbe került e tudósnak az egyes feliratok lemásolása, vagy ha a másolat már megvolt, helyességének megállapítása, hogyan kényszerült nem egyszer saját zsebkésével a sarat s piszkot a felirat betűiről letisztogatni, hogy czélhoz jusson, — azon kellemetlen gondolat nem támadt: mit fog ezen tudós rólunk otthon mondani, nem fogja-e honfiait csak megerősíteni azon elterjedt s ránk nézve épen nem kecsegtető nézetben, hogy a magyar, műveltség dolgában, bizony még nagyon hátra van !! ? Szellőztük is ezen kérdést több magántársaságban, hol régiségeink összegyűjtése s illő módon való felállítása igen élénk viszhangra talált, s okvetlen ül már akkor történt volna valami ez érdemben, ha a bekövetkezett 1867 év politikai jelentősége s mozgalmai minden ember gondolatát más irányba nem tereli vala. 1871 kezdetén, a politikai élet hullámai némileg lecsendesedvén, ismét előtérbe lépett a régiségtár eszméje, s azóta fentartá magát a helybeli napi kérdések fölszinén, bár az első megtestesitésére czélzó kísérlet hajótörést szenvedett is. A helyi közlöny, a „Vasme