Mihály Mária (szerk.): 5. Fal és tértextil biennálé. Folyamatok - Vas Megyei Múzeumok Katalógusai 51. (Szombathely, 1978)
kísérletek után egy kimondottan intellektuális mozzanat középpontba állításával és hangsúlyozásával kívántatik a textilművészettől a dinamikus továbbfejlődés, „a textil strukturális és térbeli helyzeteinek további feltárása”, ahogyan a Pályázati Felhívás megfogalmazza. Ahhoz hogy ennek a követelménynek eleget tegyenek, nem feltétlenül szükséges, hogy a stagnálók továbblépjenek, változtassanak technikáikon és szemléletükön. Ha az egyetlen biztos fogódzó az, hogy nem egy, hanem több darabból álló művel kell pályázni, úgy ez éppúgy csábíthat olcsó megoldásokra (varációk több méretben és színállásban, egy motívum vándorlása, irodalmi elemek bevezetése, stb.) mint igényes gondolati és technikai teljesítményekre — de nem tűnik ez utóbbit szavatolni. Nem arról van szó, hogy ne volnának speciálisan textilhez kötött szeriális műalkotásí lehetőségek; mindössze arról, hogy ilyen jellegű pontosabb megszorítást a pályázat nem ad, s ezt azért fontos megjegyezni, mert a Szombathelyi Fal- és Tértextíl Biennálé az egész magyar textilművészet egyetlen rendszeres, országos fóruma, az egyetlen lehetőség arra, hogy az egyéni teljesítmények egymáshoz viszonyítva megmérethessenek, — tehát különösen fontos, hogy a részvétel tisztázott feltételek mellett történhessen. Ahhoz, hogy egy mű meggyőző legyen, mindenképpen egy valós művészi probléma folyamatos feldolgozásának szervés része, logikusan bekövetkezett állomása kell, hogy legyen. Ez kizárólag pontos, maradéktalanul igényes technikai megvalósításban képzelhető csak el. :elvetődik tehát a kérdés, amely nagy valószínűséggel tovább fog gyűrűzni a Bienállé után: érdemes e új feladatok elé állítani azokat a művészeket, akik amúgyis folyamatosan és elmélyülten foglalkoznak a maguk elé tűzött, speciális anyaghoz és technikához fűződő problémával, illetve: remélhető-e, hogy közepes mélységű problémákkal felületes szinten foglalkozó művészekből ugrásszerűen nagy teljesítményt hoz ki a tőlük addig távol álló feladatra való felhívás. Bár a kérdésben nagyrészt benne foglaltatik a felelet, nem állítható, hogy mindkét esetben kivétel nélkül negativ a válasz. A határozottan megfogalmazott elvárás egyesekre valóban ösztönzően hathat, rádöbbenthet addig csak homályosan derengő lehetőségekre. Nyilvánvaló, hogy az V. Fal-és Tértextil Biennálé előkészítő bizottsága azzal a szándékkal tette meg, kísérletképpen, ezt a lépést, hogy figyelmeztető jelzést adjon azoknak, akik már jó ideje nem léptek tovább, hogy tiszta helyzetet teremtsen a magyar textilművészetben, kiszűrve a csak konzerváló tendenciákat és törekvéseket. Olyan éber figyelemnek és érzékeny együttműködésnek kellett ehhez a felismeréshez vezetnie, amilyenben egyetlen más művészeti ágnak sincs ma része Magyarországon. Hogy ez a pontos felismerés milyen módon valósítható meg a leghatékonyabban, lehetséges-e egyáltalán garanciákat keresni arra, hogy jó müvek szülessenek, hogy a jelenleg dől gozó legkvalitásosabb művészekből kell-e egységes modern magyar textilművészetet gyúrni — ez mind kérdés marad, de legalább megfogalmazott kérdés. FORGÁCS ÉVA
