Zsámbéky Monika (szerk.): Tornay Endre András szombrászművész emlékkiállítása - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2010)
TORNAY ENDRE ANDRÁS (1949-2008) SZOBRÁSZMŰVÉSZ EMLÉKKIÁLLÍTÁSA ELÉ Tornay Endre András szobrászművész a jelenkori magyar művészet kimagasló jelentőségű életművet építő alkotója volt, aki Zetelaka szülötteként Erdélyben tanult és kezdte meg pályáját, majd a hetvenes évek közepe óta Magyarországon fejtette ki munkásságát. E művész a szobrászat minden ágazatában aktív alkotó volt, aki számos monumentális, köztéri művet - körplasztikákat és domborműveket, emlékműveket és emlékszobrokat - alkotott, s művészi tevékenységének legfontosabb fejezetévé az autonóm, egyedi stilisztikai jegyekkel felruházott kisplasztikák, kisszobrok, kiállítási plasztikák készítése vált. Mindemellett éremművészeti munkálkodása is hallatlan fontos, amely alkalmi és autonóm műveket, sorozatokat termő alkotói ágazatként, szervesen illeszkedett életművébe. Tornay Endre András kő-, bronz- és faszobrai és érmei, jelszerű, szimbolikus megfogalmazású, az emberalakra és a tárgyi világ elemeire izgalmasan hivatkozó, a népművészettel, a népi faragásokkal távoli kapcsolatokat őrző, a kézműves alakítás által éltetett kompozíciói mély gondolatisággal áthatott, fontos, a klasszikus ikonográfiái hagyományra alapozott, de a kor jelenségvilágából leszűrt mondandókat összegző alkotások. A klasszikus ihletettségű, tradicionális tárgyformáló szobrászat egyéni szemléletű, különös műveket alakító-építő szobrásza volt Tornay Endre András, s ez a különösség művészetét vizsgálva számos szempontból mérlegelhető és megközelíthető. így fontos életrajzi adalék az erdélyi származás, a kolozsvári tanulmányi időszak, s az 1976-os Magyarországra település, amely a szülőhelytől való elszakadás fájdalmát - de a gyökerek, az indíttatás, a szemlélet megőrzését -, és a kissé könnyebb alkotói körülmények felszabadító hatását is szükségszerűen magában hordozta. Fontos szempont az új otthonra-találás, és a műhely-teremtés, amelynek vidéki környezet, hat évig Balassagyarmat, majd 1982-től a művész 2008-ban bekövetkezett váratlan haláláig Kőszeg volt a színtere. Nem elhanyagolható tényező a vidéki művész-lét elszigeteltségét és bezártságát áttörő, rendkívüli aktivitást tanúsító munkálkodás, amely folyamatos vidéki és
