Gálig Zoltán (szerk.): Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben - Szombathelyi Képtár Katalógusai 27. (Szombathely, 1992)
kiállítás címét írja le. Az elnevezés számára egyébként csak mellékes, mert fontosabbnak tartja magának a jelenségnek a körvonalazását, meghatározását.5 Alighogy sikerült azonban a nagyon is szétszórt, különböző helyről származó törekvéseknek egy többé-kevésbé közösen elfogadott nevet, névcsoportot adni, máris jelentkezett a differenciálás igénye. Franz Roh az alábbi változatokat különítette el: 1. Impresszionista vonulat 2. Lehiggadt expresszionizmus 3. Konstruktív tárgyiasság (Bauhaus-stílus, purizmus) 4. Metafizikus stílus 5. Italiánizmus 6. Naivizmus 7. Verizmus Franz Roh valódi különbségek alapján készítette a felosztást, de az idő némileg módosította a jelenségek képét, arányát, úgyhogy ezzel szemben született egy másik, nem spekulatív, hanem topográfiai alapon nyugvó felosztás. (Ezáltal kiküszöbölődhettek a logikai ellentmondások - pl. a konstruktivizmus elsősorban esztétikai szempont, a verizmus elsősorban tartalmi szempont, viszont ha együtt mint például Kölnben, vagy külön mint például Berlinben jelentkeznek, akkor megfontolások nélkül tényként kell értékelni.)6 A topográfiai felosztás szerint bizonyos városokra bizonyos uralkodó stílus jellemző. Berlin lett a verizmus székhelye. A legfontosabb művészek: George Grosz, Otto Dix, Rudolf Schlichter, Christian Schad, Hannach Höch, John Heartfield. Drezdában kimondottan baloldali elkötelezettségű művészek dolgoztak: Lea Grundig, Hans Grundig, Otto Griebel, Bernhard Kretzschmar és Otto Dix is. Kölnben jött létre az ugyancsak baloldali „Progresszív művészek csoportja”, amely konstruktivista, stilizált formavilágával markánsan elkülönül az új tárgyiasság többi törekvésétől. Tagjai: Heinrich Hoerle, Franz Wilhelm Seiwert, Gerd Arnzt, Hans Schmitz, Anton Räderscheidt. München művészetére a legnagyobb hatást a Valori Plastici és a metafizikus festészet gyakorolta. Ezt a konzervatívabb a múlthoz erősebb szállal kötődő, jobboldalinak is nevezett neonazarénus irányzatot képviselte Carlo Mense, Georg Schrimpf, Alexander Kanoldt. Hannoverben a realizmus poetikus érzékenységgel telítődött, a kis tárgyakhoz fűződő meghitt viszony éppúgy felfedezhető, mint a nagy természet iránti panteisztikus tisztelet. (Grethe Jürgens, Ernst Thoms, Erich Wegner.) Kevésbé karakterizálható, de ugyancsak fontos helyszín Karlsruhe, ahol olyan jelentős festők dolgoznak mint Karl Hubbuch, Georg Scholz, Wilhelm Schnarrenberger. Franz Radzivill, aki a többiekhez képest közelebb van a szürrealizmushoz, legihletettebb pillanatait egy Dangast nevű helységben tölti. 5
