Gálig Zoltán (szerk.): Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben - Szombathelyi Képtár Katalógusai 27. (Szombathely, 1992)
Önarckép Bartoniek Anna: önarckép, é. n. Bartoniek Annában kevés ismert, ugyanakkor biztosan kvalitásosnak nevezhető festménye alapján a korszak egyik legjobb, legbiztosabb kezű festőjét feltételezhetjük. Önarcképe a tárgyilagos megközelítés jegyében készült. Ennek egyik gyakorlati eszköze a térábrázolás. Festőinek mondható azonban még hangsúlyozott három dimenziós voltában is - köszönhetően a finom tónusátmeneteknek. A felületek szinte tapinthatók, de anyagszerűségük nem tolakodó, inmateriálisnak is mondhatók, legalábbis ha összevetjük egy Benczúr-féle érzéki naturalizmussal. A három dimenzió használatával megnövekszik a látószög jelentősége. A festő felülről - mintegy kívülállóként - ábrázolja önmagát. Ez a jelentéktelennek tűnő mozzanat lényeges információkat közöl a hagyományos és modern arcképfelfogás közötti különbségről. Korábban a szembenézet és az alulnézet volt szokásos. Az alulnézet az akadémizmus kedvelt megoldása, portré esetében az ábrázolt személy jelentőségének indokolt vagy indokolatlan hangsúlyozására szolgál. Az új tárgyiasság ezt nem kedveli, tekintettel arra, hogy ez óhatatlanul heroizáláshoz vezet, amely idegen az ő szemléletétől. Bartoniek nem akart „többletet” adni önarcképének. Nem pózol a vászon előtt. Az akar lenni, aki\ fiatal „bubifrizurás” nő, a húszas évek részese, akitől a divat sem idegen. Kétségtelenül nem nagy igényű vállalkozás, bár nem az éppen a nagyigényű vállalkozás, ha az ember önmagát objektívan, az évszázadok óta szinte kötelezően rá hárult sémáktól szabadultán akarja ábrázolni? Egy valójában forradalmi, mondhatni heroikus próbálkozás: Azt az egyenlőségjelet, amely művészet és „artisztikum” között húztak, a művészet javára igyekszik eltörölni. Ezekben az években azonban bebizonyosodott már, hogy nincs művészet, de vannak jelenségek, amelyek nem illethetők ezzel a névvel, ugyanakkor a kultúrán belül hasonló pozícióra tesznek szert. Az értékzavaros világban egyetlen lehetőség van: Csak azt megnevezni, amely tényként értékelhető. 18
