Nagy Ferenc: Vas megye nagylepkéi (Szombathely, 2014)
Bevezetés - A vizsgált területek és a kutatástörténeti előzmények
BEVEZETES Vas megye Magyarország nyugati szélén, a Keleti-Alpok lábánál fekszik. Az Alpokalja részeként az ország egyik legsajátosabb tája. Az alpesi hatás leginkább az időjárás alakulásában érezteti hatását, amely legmarkánsabban a csapadék mennyiségében és eloszlásában mutatkozik meg. Az évi csapadékösszeg az országhatár közelében mindenhol meghaladja a 800 mm-t, helyenként 900 mm feletti is lehet, de az országhatártól kelet felé haladva csökkenő tendenciát mutat. A hőmérséklet tekintetében már kevésbé határozottak az eltérések az ország más területeihez képest. A hőmérséklet évi járása kiegyenlítettebb, mint az ország más térségeiben, a tél viszonylag enyhébb, a nyár viszont hűvösebb. Az Alpokalja élővilága is nagymértékben különbözik az ország többi területétől. A különleges adottságokkal rendelkező táj már régóta felkeltette a szakemberek érdeklődését. A több mint egy évszázadra visszatekintő faunisztikai és florisztikai kutatások eredményeként Vas megye egyes területein előforduló fajokról jelentős mennyiségű információ gyűlt össze. A kevésbé ismert és a feltáratlan területek természeti viszonyainak megismerésére hozta létre 1976-ban a Savaria Múzeum „Az Alpokalja Természeti Képe” kutatási programot, amelyet 1993-tól „Az Őrség Természeti Képe” követett. Vas megye nagylepkéiről az egyetlen összefoglaló közlemény 1980-ban, Uherkovich Ákos (1980a) tollából jelent meg. A dolgozatban 892 nagylepkefaj 4476 Vas megyei adata szerepel. A jelen összegzés nem tartalmazza a közleményben található Hepialidae, Cossidae, Zygaenidae és Limacodidae család fajainak adatait, mivel a hazai nagylepkék később összeállított fajlistáiban (Vargas/ al. 2004, Gyulai et al. 2010, Buschmann és Szabóky 2011) - a rendszertani besorolások változásai miatt - ezek a családok már nem szerepelnek. Az azóta eltelt több mint három évtized alatt Vas megye nagylepkéiről jelentős mennyiségű új adat gyűlt össze. A jelen dolgozat célja az eddigi faunisztikai adatok és eredmények lehető legteljesebb mértékű összegzése. A VIZSGÁLT TERÜLETEK ÉS A KUTATÁSTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK A megye területének kistájakra és kisebb résztájakra történő felosztása esetenként nehézséggel jár, mivel számos szerző más-más névvel jelölte ugyanazt a területet, és előfordul, hogy ugyanazon név alatt más és más területet értenek. Jelen publikációban Ádám (1975) által közölt tájbeosztás szerepel. A kutatástörténeti előzmények összefoglalása Víg (1998, 1999, 2000, 2003a) publikációiban találhatók. A Kőszegi-hegység A Kőszegi-hegység és annak közvetlen déli és keleti előtere, az ún. „Kőszeg-hegyalj a” a Központi-Alpok keleti részének végződése. A vonulat nyugati része már Ausztria területére esik, majd a Rohonci-hegységben (Rechnitzer Gebirge) folytatódik, s ezen túl a Borostyánkő-hegység (Berstein) alkot közvetítő láncszemet az Alpok belseje felé. A Kőszegi-hegység kőzeteinek zömét a földtörténeti középkorban keletkezett metamorf kristályos palák alkotják. A hegység fö gerincét az írottkő (882 m) - Kendig (726 m) - Irány-hegy (665 m) - Pintér-tető (497 m) kelet felé alacsonyodó vonulata adja, ebből északnyugati és délkeleti irányba oldalgerincek ágaznak ki. Ezek hazánk területére eső északnyugati leágazása a Tábor-hegy, a délkeletiek pedig a Kalapos-kő, a Szent Vid, a Szabó-hegy, valamint a Kálvária. A hegység klímája hűvös, kiegyensúlyozott, csapadékos. Az évi csapadékösszeg mindenhol 800 mm felett van, a Stájerházaknál pedig a 912 mm-t is eléri. A Kőszegi Tájvédelmi Körzet 85%-át, mintegy 3455 7
