Nagy Ferenc: Vas megye nagylepkéi (Szombathely, 2014)
Bevezetés - A vizsgált területek és a kutatástörténeti előzmények
szegi-hegységből származó adatok mellett Nárai és Perenye környékének nappali lepkéiről is közölt adatokat. Jegyzékében a Vasi-dombság területéről 88 faj szerepel. A jelen dolgozatban a Vasi-dombság nagy lepkefaunájára vonatkozó összes adat, néhány kivételével, Kiss Szilárd (425 adat) és Nagy Ferenc (380 adat) magánkutatók gyűjtéseiből származik. A Vasi-dombságról kimutatott nagylepkefajok száma a most közlésre került új adatokkal együtt 482. A Vasi-dombság ritka fajai: Eriogaster catax, Lythria cruentaria, Scotopteryx moeniata, Perizoma albulata, Herminia tenuialis, Meganephria bimaculosa, Eucarta amethystina, Heliothispeltigera, Athetispallustris, Senta flammea, Hadena bicruris, Chersotis multangula, Leptidea morsel major, Satyrium spini, Limenitis populi, Brenthis ino, Lopinga achine, Hyponephele lycaon, Erebia medusa. A Vasi-dombság területén a következő települések közelében végeztek lepkészeti kutatásokat: Búcsú, Dozmat, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kőszegdoroszló, Lukácsháza, Nagykölked, Nárai, Narda, Nemesmedves, Perenye, Sé, Szentpéterfa, Szombathely: Parkerdő, Torony. A Vasi-hegyhát (Kemeneshát) és a Kemenesalja A kistáj Vas megye délkeleti részén húzódik 15-20 km szélességben és 45-50 km hosszúságban a Rába és Marcal között. Északnyugatról a Rába széles, lapos, feltöltött völgysíkja határolja, ahonnan meredek peremmel emelkedik ki, kelet felé fokozatosan lejt a Marcal völgysíkjához. Az északi része a Rába egykori kavicstakarójának megmaradt fennsíkja, a Vasi-hegyhát (Kemeneshát), amely 20 40 méternyire emelkedik ki környezetéből. A déli része a Marcal bal parti melléke, alacsony, hullámos lapály, melyen több apró tanúhegy ül. Ez és a Rába jobb parti ártere és terasza alkotja a Vasi-hegyhátat körülvevő Kemenesalját. Vas megye ugyan Magyarország egyik legcsapadékosabb vidéke, de a csapadék eloszlása tekintetében a megye területe nem tekinthető egységesnek. Az évi csapadékösszeg eloszlásban szembetűnő a nyugat-keleti irányú csökkenés. Amíg az Őrség, a Vendvidék és a Kőszegi-hegység területén a csapadékösszeg meghaladja az évi 800 mm-t, addig a Vasi-hegyháton 650 mm körüli. Összességében azt mondhatjuk, hogy Vas megyének ez a legkevésbé csapadékos tája. A terület legnagyobb összefüggő erdőtömbje a Farkas-erdő, melyet a tudatos erdészeti tevékenység alakított ki. A Vasi-hegyháton és a Rába árterében még jelentős természeti értékkel bíró területek maradtak meg, ugyanakkor a Kemenesalja ma Vas megye legkevésbé természetes arculatú tája, melynek nagy része mezőgazdasági terület. A terület legjelentősebb természeti értékei a megmaradt természetközeli erdők, a többé-kevésbé átalakított élővizek (Rába, Marcal, Csömöc-Herpenyő, Cinca-patak) és mocsárfoltok, a Ság-hegy, a Kissomlyó és a sitkei vulkánmaradványok flóra- és faunaszigetei, illetve olyan mesterséges élőhelyek, mint például a Szajki-tórendszer (Víg 1999). A fás növénytársulások közül a füzesek a Rába és a Csömöc-Herpenyő mentén találhatók meg. A keményfa-ligeterdőknek a Rába-völgyében maradtak meg értékes töredék állományai (Megyehíd, Uraiújfalu, Kenyéri). A hűvös, északi kitettségü lejtőkön néhány helyen szubmontán bükkösök találhatók. Ilyen erdőket láthatunk Káld és Bögöte-Szajk közelében. A közepes vízellátottságú területeken gyetyános-kocsányos tölgyeseket lehet találni (Káld, Nemeskeresztúr, Uraiújfalu). A sárvári Farkas-erdő jellegzetes erdőtársulása a gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Káld, Bejcgyertyános). A száraz tölgyesek, bokorerdők csoportjából a Ság-hegy és Hercseg, egykor amúgy is szigetszerű erdeinek apró töredékeit fedezhetjük fel (molyhos-cseres tölgyes). A napsütötte, közepesen száraz dombhátak erdei a cseres-tölgyesek, melyek a Vasi-hegyháton még nagyobb összefüggő területeken, a Kemenesalján (Kemenesmagasi) már csak szigetszerűen fordulnak elő. Az ún. sédbúzás cseres-kocsányos tölgyes foltszerűen Káld és Kemenesmagasi közelében lelhető fel. A királynégyertyás cseres-kocsányos tölgyes a lapos hegyhátak kavicsos felszínének különleges társulása, mely legszebb formájában Sitke, nyomokban Ostffyasszonyfa és Celldömölk közelében található meg. Az erdőszélek, mezsgyehatárok gyakori társulása az ún. töviskes. A Vasi-hegyhát és a Kemenesalja nagy lepkefaunájáról az adatok zöme a területen működtetett prognosztikai fénycsapdák (Celldömölk, Vasvár, Ivánc, Sárvár-Lánka-puszta) anyagából származik. Először Kovács (1953) közölt a terület nagy lepkefaunájára vonatkozó adatokat A magyarországi nagylepkék és elterjedésük című dolgozatában. Jegyzékében a tárgyalt területről 131 faj szerepel. A Vasi-hegyhát és a Kemenesalja nagy-14
