Illés Péter: Falu Képek. Fényképek és szóképek a 40 éves Vasi Múzeumfalu tiszteletére (Szombathely, Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, 2013)

A Vasi Skanzen megvalósulása és négy évtizedes működése végigkísérte a történelmi parasztságnak az átalakuló vidéki életformákkal való megszűnését. Mialatt a társadalmi-kulturális folyamatok megállíthatatlanok, addig a „múzeumfalu" a mindenkori muzeológiai lehetőségei és támogatottsága mellett törekedett a térségünkben is egyre pusztuló népi építészeti emlékek válogatott megőrzésére, illetve közzétételére. A Szombathelyen 1973. augusztus 30-án megnyitott szabadtéri néprajzi múzeum lényegében a hagyományos vasi falvak képét őrzi a maga idealizált rendjében. Ebben az újra épített és esszenciális „falu-képben" olyan „képi elemeket" találunk, mint az archaikus soros beépítésű utca, a szeres település, az állattartó és szántóföldi gazdálkodás telki építményei, a paraszti szőlőhegy, a gyümölcsös és zöldséges kertek, a faluközösségek középületei és középítményei vagy a torzóban álló faluközpont a kápolnával — illetve a máig meg nem épült két oldalt beépített utcasor. A készített programterveket ugyanis nem sikerült teljességgel megvalósítani. Sőt, a skanzenbe az évtizedekkel ezelőtt áttelepíteni kívánt néhány épület emlékét ma már csak archivált fényképfelvételek és felmérési dokumentációk őrzik. Az épített örökségen túl a hagyományos falvak világának megidézése nem lehet teljes a paraszti kultúra rendje szerint élő, gazdálkodó és önellátásra törekvő falusi emberek mindennap iai nélkül. A „múA kiállításról zeumfaluban" felépített hangulatképek „labirintusa" és a Savaria Múzeum Dísztermének kiállítása együtt, közösen, ebbe a mélyen tradicionális és elveszített sokszínű vidéki világba kínál „visszapillantást".