Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Farkas Csilla: A Dunántúl a rézkorban - Ilon Gábor: Szombathely-Metro áruház és környéke

A 2002-ben feltárt 3. ház tájolása nyugat-keleti. Hosszát nem tudtuk megállapítani, mert a korábbi föld­művelés elpusztította, vagy azon ré­sze talpgerendás alapozású lehetett. Az épület szélessége 8,25 m. Mindhárom építmény egyértel­műen ágasfás-cölöpvázas-sövényfa­lú agyagtapasztású lakóházként ha­tározható meg. Felépítésük - a kí­sérletek szerint - 2-3 hét alatt (a fa­hordás és a faszerkezet-állítás mun­kafázisán kívül) 4-5 férfi közremű­ködésével képzelhető el. Egyoszta­túak (hacsak az osztó fal (ak) a gépi humuszolással meg nem semmisül­tek), alapterületük 155,8 és 187 m 2. A 2. ház építésére - a ház 106. és 107. számú cölöplyukának betölté­sében talált menta pollenszemcsék alapján - a betakarítást követően ke­rülhetett sor. A nagyméretű, jó hő­szigetelésű házak - nyugodt lelkiis­merettel állíthatjuk - egy meglehe­tősen civilizált, letelepült, valószí­nűleg nagycsaládi közösségekben élő népességre utalnak. A település szerkezete jól kivehető: egymástól viszonylag távol álló - szórt - lakó­épületek, ezek körül a házépítés és a fazekasok agyagnyerő gödrei, il­letve a munka- és szemétgödrök, to­vábbá valószínűleg a házak közös­ségeihez tartozó szent körzetek, azaz a körárkok. Az utóbbiak közül négyet talál­tunk és tártunk fel. Három egyszerű, egyárkos, méretük: kb. 25, 30, 35 és egy hármas körárok, amelynek át­mérője 75 m. A három egyszerű árok a semmit keríti, a hármas körárok közepén azonban egy gödör (35. ob­jektum) volt, benne őstulok szarvtö­redéket találtunk. Ugyanakkor az ár­kokban - több esetben - nagy meny­nyiségű edénytöredék és kőeszköz került kibontásra. Az árok tehát a hétköznapi (profán) tevékenység te­rületéből kiszakítja, elhatárolja ezt a feltételezhetően szakrális szerepű helyet, területet. Igaz, az elhatárolt területen belül végzett kultikus as­pektus igazolására itt nem, de má­sutt is csak néhány helyen kerültek elő tárgyi bizonyítékok (idol Horné Otrokovce-n, edénytöredékek és em­beri maradványok Strögenben). Az összeköttetést, az átjárást a profán (azaz a település) és a szent terület között az árok megszakadása(i), azaz a kapu(k), másként földhidak biztosították. A másság a Sében ta­pasztaltakhoz képest mindenesetre szembetűnő: ott egy nagy körárok komplexumban egy regionális kö­zösség szent területét feltételezhet­jük, itt pedig már egy helyi közösség kisebb alkotóelemeit képező nagy­családoknak (?) a kultuszhelyeire (egy körárok = egy nagycsalád?) gondolok. Ez a tér- és számbeli vál­tozás a szertartáshelyek vonatkozá­sában - véleményem szerint - hűen tükrözi a hajdani késő neolitikus kö­zösségek szétesését a rézkorra, a tár­sadalom további rétegződését, a va­gyoni differenciálódást. A település számtalan kislelete és jelensége közül itt most csak továb­bi néhányat szeretnék bemutatni. Az első egy kocsimodell kereke. Ez az 1. háztól délre kb. 35 m-re, a 10. objektumból került elő, ami egy el­lipszis alakú, sekély gödör volt. En­nek betöltéséből - néhány viszony­lag jellegtelen, de lengyeli edénytö­redék társaságából - származik a kérdéses tárgy. A keréktöredék anya­67

Next

/
Oldalképek
Tartalom