Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Farkas Csilla: A Dunántúl a rézkorban

A Dunántúl a rézkorban (Kr. e. 4500/4400-2800/2700) Farkas Csilla Kat. 5/8. A kutatók körében máig vitatott a neolitikumtól és a bronzkortól is különböző rézkorszak létezése. Az európai tudományosság ezt az időszakot sokszor a késő neolitikumhoz sorolja. A magyar kutatás azonban a kezdetek óta önállóan kezeli a rézkor fogalmát, amelynek elkülönítése Magyarországon Pulszky Ferenc munkásságához köthető (1867). Nemcsak az új fémek megjelenése, hanem az életmód változása, új kultúrák megjelenése teszi indokolttá szétválasztását. Az új gazdálkodási mód anyagi különbségek kialakulásához vezetett, ami a temetkezésekben is tükröződik. A korábbi nyersanyagok helyébe a réz és az arany lépett. Szórványosan, kisebb ékszerek formájában, már az újkőkor végén is előfordulnak réz ékszerek, később azonban már eszközök is készültek belőle. A gazdasági és társadalmi változások nem egyenlően befolyásolták a Kárpát-medence területét. Míg a Dunántúlon a kora rézkor folyamán (Kr. e. 4500/4400-4000) tovább élt a késő neolitikus Lengyel-kultúra késői időszaka, addig az Alföldön új, az állattartásra és a fémművességre épülő kultúrák alakultak ki. A késő lengyeli időszakban bekövetkezett változásokat leginkább az új edényformákon, díszítési módokon és az első fémtárgyak megjelenésével követhetjük nyomon. A település szerkezete a neolitikuméhoz hasonló, földbe mélyített, alapárkos, cölöpszerkezetes házak, gödrök, árkok jellemzőek. A kultúra elterjedésének nagy részén megjelennek a teleptől elkülönített temetkezések, de a Nyugat-Dunántúlon ebből az időszakból még igen kevés temetkezést ismerünk, és azok is a településen belül helyezkednek el (Szombathely-Metro, Uraiújfalu). 61