Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)
Nyerges Éva Ágnes: Őskori települések állatcsontleleteinek feldolgozása Torony-Nagyrét-dűlő lelőhelyleletei alapján
A patás állatokon kívül még egy faj jelenléte igazolható. Bár csontmaradványai nem találhatóak meg a leletanyagban, a több csonttöredéken is megfigyelhető kutyarágás nyomok, mint a faj jelenlétének másodlagos bizonyítékai - a valahai lakosok kutyatartását is mutatják. Az, hogy vadállatok csontjai a feltárt településrészletről származó kis töredékszámú anyagban nem szerepelnek: nem zárja ki a vadászat és vadhúsfogyasztás lehetőségét, bár jelzi, hogy azok gyakorisága kisebb, mint az ekkora mintában már mérhető módon jelentkező háziállatoké. Az apróbb csontokkal rendelkező állatok (halak, kisebb madarak) maradványainak hiánya kapcsán azonban elsősorban a vasi talajnak a már korábban jelzett, a csontanyag megmaradást negatívan befolyásoló tulajdonságait kell szem előtt tartanunk. A valahai állatok pusztulási - illetve a leletanyagot konyhahulladékként kezelve: vágási-életkorát alig egy-két töredék esetében lehetett pontosabban meghatározni, így azt, hogy a hajdani település lakosai az állatállományukból általánosan mely életkor kategóriába sorolható egyedeket hasznosították leggyakrabban, nem tudhatjuk. Annyit azonban a meghatározható életkorok alapján azért AJÁNLOTT IRODALOM megállapíthatunk, hogy szarvasmarhából és a juhfélékből a kifejlett (aduit) egyedeket biztosan, míg sertésből a kifejlett mellett a nem kifejlett (subadult) állatokat is fogyasztották. A maradványoknak egy része (56%) alkalmas étkezési húsminőség szerinti osztályozásra. Amint azt az H.-P. Uerpmann rendszere alapján végzett összesítés (is) mutatja: az eredmények inkább az állatok testfelépítésének megfelelő csonttani megtartottságot tükrözik, semhogy valamely jellemzőbb étkezési szokást fednének fel (156. kép). Mindehhez még megjegyzendő, hogy az aprózódottan megmaradt töredékeken az állatok feldolgozását mutató vágásnyomokat nem sikerült észlelni. A leletanyagban egyetlen faj esetében sem található marmagasság mérésére alkalmas csonttöredék, a szarvasmarha csontok közül azonban két metacarpus distalis epiphysisénél, illetve három astragalus esetében is lehetett értékelhető méreteket felvenni. Ezeket összehasonlítva a korszakból ismert megegyező szarvasmarha vázméret adatokkal annyi bizonyosan elmondható, hogy - a korra általánosan jellemző módon - az egykori „toronyi" lakosoknak egyaránt voltak közepes, illetve igen nagy termetű (az őstulok méreteit megközelítő) szarvasmarháik is. BARTOSIEWICZ László: Régenvolt háziállatok. Bevezetés a régészeti állattanba. L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2006. BÖKÖNYI, Sándor: History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. VISY Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Budapest, 2003. VÖRÖS István: Archaeozoológia - Környezetrekonstrukció. In: Jerem Erzsébet - Mester Zsolt - Cseh Fruzsina (szerk.): Előadások a környezetrégészet, az örökségvédelem és az információs technológia régészeti alkalmazása köréből. Oktatónapok Százhalombattán 2. EPOCH Módszertani füzetek. Budapest, 2008. 29-40. 234
