Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Viktorik Orsolya: Kőeszközök nyersanyag-vizsgálata Szombathely-Ernuszt-kripta lelőhely leletei alapján

Kőeszközök nyersanyag-vizsgálata Szombathely­Ernuszt-kripta lelőhely leletei alapján Viktorik Orsolya A régészeti leletanyagot a legko­rábbi, 2,5 millió éves eszközöktől kezdve a kerámiakészítésig a kőesz­közök gyakorisága jellemzi. Épp időt­állóságuk teszi lehetővé, hogy bete­kintést nyerjünk elődeink környezet­átalakító és hétköznapi szerszámké­szítő életébe. A régészeti lelőhelye­ken fellelhető kőeszközök lehetnek használt és elhasznált eszközök, esz­közkészítés során keletkezett hulla­dékok, sír mellékletek, műhelyek és bányahelyek anyagai is. A kőeszkö­zök származási helyének azonosítása segít a kultúrák kereskedelmi útvo­nalainak vagy bányahelyeinek felde­rítésében. Ehhez nélkülözhetetlen a nyersanyagforrások és nyersanyag­változatok pontos ismerete. Általában a településközeli nyers­anyagok jól azonosíthatóak. Fonto­sak abból a szempontból, hogy mi­lyen nyersanyagokat ismert és hasz­nált egy adott kultúra, azonban a kapcsolatrendszerek szempontjából kisebb jelentőségűek. A nagy távol­ságra eljutó, jó minőségű nyers­anyagok kapcsolatjelző szerepe fon­tosabb. Napjainkban, a nagyobb bá­nyák miatt sok esetben megsemmi­sülnek az egykori kitermelési nyo­mok, a kisebbek pedig nehezen kü­lönböztethetők meg az őskori fejtés­nyomoktól. Magyarországi kőeszközökről és hozzájuk kapcsolható lelőhelyekről, bányákról folyamatosan bővülő nyersanyagbázis készül, a petroar­cheológiával és archeometriával fog­lakozó szakemberek munkájának köszönhetően. Az adatbázisok igen nagy segítséget nyújtanak a kuta­kodni vágyók számára. A Magyar Nemzeti Múzeumban hozták létre a LITOTÉKA gyűjteményt, amelyben az alapgyűjtemény a pattintott kő­eszköz nyersanyagokról szól. Ezek egy része hálózaton is hozzáférhető. Csiszolt kőeszközök esetén az egyes kőzettípusok elterjedési területe jól körvonalazódik (pl. a felsőcsatári zöldpala elsősorban a Dunántúlon fordult elő). Távolsági nyersanyagok esetében nehézséget okoz, hogy a környező országok petroarcheoló­giai kutatottsági szintje eltérő. Fon­tos tehát, hogy a vizsgált kőeszköz mindig jól dokumentált legyen, hi­szen egy-egy új nyersanyag forráste­rületének azonosítása a korábbi eredmények bővítéséhez esetleg át­értékeléséhez vezethet. Nyersanyag és származási hely meghatározása volt a cél a Szombat­hely nyugati határában, az Ernuszt­kriptától északra előkerült kőeszkö­zök esetében is. Az ásatáskor feltárt kevés leletanyagból csak azt lehetett megállapítani, hogy a területen mind a középső neolitikumban, mind a rézkor első felében emberek telepedtek le. A kerámiaanyag mel­lett, tapasztásdarabok, nehezékek, és három kőeszköz is előkerült, 224

Next

/
Oldalképek
Tartalom