Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Tóth Gábor: Amiről a csontok mesélnek - ismerjük-e az őskori embert?

Bronzkor A hazai bronzkor időszaka is sok kisebb-nagyobb, hosszabb-rövidebb ideig élő kultúrára tagolható. Ekkor már a Kárpát-medence népességei szinte minden irányból jelentős migrációs hatásoknak voltak kitéve. A népességek embertani típusai ezért nagyon kevertek. Találunk hosszú- és rövidfejű típusokat egyaránt. Férfiak esetében dominál a mediterrán embertani típus jellegegyüttese. Vizsgálatainkat behatárolja, hogy a szórványosan előforduló hamvasztásos temetkezés a bronzkor idején egyre inkább általánossá válik; ezért kevés a csontvázleletek száma. Feltételezhetők a nagycsaládi temetők is, valamint a nagyobb sírszámú temetkezések miatt lehetőség nyílik a demográfiai értékelésekre is. A Gáta-Wieselburg kultúra jelentős temetkezései Zsennye kavicsbányájából kerültek elő. Innét 12 személy embertani vizsgálata volt lehetséges. A mediterrán jelleg-együttes és a felvehető koponyaméretek 148. Hamvasztott maradványok a zanati késő bronzkori temetőből Kalzinierte Überreste vom spätbronzezeitlichen Gräberfeld von Zanat alapján a dél-magyarországi és ausztriai népességekkel való kapcsolat feltételezhető. A magányos sírok példája a Szelestét elkerülő út építésekor került feltárásra - innét egy 30-40 éves nő maradványait sikerült értékelni. Tágabb kitekintéssel a Gáta-Wieselburg kultúra népessége valószínűleg egyes lengyelországi, német és morva népcsoportokkal hozható genetikai összefüggésbe. A hamvasztásos temetkezés (Urnamezős kultúra) kiemelkedő példája a Szombathely-Zanat környékén feltárt temető. A temetőt valószínűleg három generáció is használhatta. Itt a gyermekkorban meghaltak becsült aránya 37-40 %-ra tehető. A születéskor várható élettartamot 23 évre becsülhetjük (korrekciós modellek alkalmazásával már csak 16 évre). 20 éves kortól a további várható élettartam további 11 év. A magas gyermekkori halandóság után a felnőttkori halálozási csúcs a 25-30 éves életkorra volt tehető (ez összefügghet a szüléssel és gyermekágyi lázzal), amit egy egyenletes csökkenés után újabb, kevésbé magas kiugrás követ; 35-40 éves kor körül. Ismertek Gór-Kápolnadomb lelőhelyről az időszak korhasztásos temetkezései is, amelyek metrikusan is értékelhető maradványokat jelentenek. Itt a temetkezések sajátos jellemzői alapján, feltehetően a korszak két, egymással konfliktusban lévő népcsoportjához tartozó csontmaradványok maradtak fenn. Erre utal az eltemetések különbözősége mellett a gracilis (Urnamezős népesség?) és robosztus vázak (ke218