Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Tóth Gábor: Amiről a csontok mesélnek - ismerjük-e az őskori embert?

Korai időszakunk néhány temet­kezése, temetője alapján kíséreljük meg felvázolni Vas megye emberta­ni képét - figyelembe véve és beé­pítve a Dunántúl területére már meghatározott antropológiai folya­matokat is. Neolitikum Ebben az időszakban történt meg a letelepedés, a földművelő és állatte­nyésztő központok kialakulása. En­nek egyik következménye a demog­ráfiai robbanás, a népsűrűség növe­kedése is. Bár a gyermekkori halan­dóság valószínűleg csökkenhetett, még így is nagyon magasnak tekint­hető. Az átlagéletkor meghosszabbo­dott, megközelítette a 30 évet. Fel­gyorsultak a mikroevolúciós biológiai folyamatok (gracilizáció - karcsúbbá, törékenyebbé válás, rövidfejűsödés, embertani típusok elkülönülése). Kevés információnk van Vas me­gye embertani képéről ebből az idő­szakból. A Dunántúli vonaldíszes kultúra népességének két képviselőjének csontmaradványait az Oladi platón sikerült feltárni. Egy erőteljes megje­lenésű (cromagnoni vagy nordikus típusú) férfi és egy gracilis testfelépí­tésű, mediterrán típusjegyeket mu­tató, 17-20 éves nő töredékes marad­ványai a legrégebbi vizsgált lakói e tájnak. Erinek a kultúrának a népes­ségeire jellemzőek az embertanilag eltérő típusok; gyökerei feltehetőleg a helyi preneolitikus alapokra vezet­hetők vissza. Igaz, ez esetünkben csupán feltételezés, hisz a mezoliti­kum embere ma még teljes mérték­ben ismeretlen... A séi újkőkori falu, amelynek rendszeres ásatása 1973 óta csak­nem folyamatos volt, a Lengyel-kul­túra emberéről mai napig őrzi titkát. Jelentős és fontos adatokat várha­tunk a majdan előkerülő csontma­radványok vizsgálatától, hisz a lelő­hely a kultúra legnyugatibb előfor­dulású embertani leleteit adhatná. Sajnos, azonban a telep temetőjének helye napjainkig ismeretlen. Csu­pán egy középkorú férfi combcsont­jának darabja került eddig elő, ami alapján a népességre vonatkozó tí­pusjegyek nem meghatározhatóak. Összehasonlító vizsgálatok ered­ményei arra utalnak, hogy a neoliti­kum idejében a tágabb környeze­tünkben élt emberek egyetlen más földrajzi térség népességeivel sem mutatnak szignifikáns egyezést. Az idegen népcsoportokkal való etni­kai kapcsolat sem a középső és kései neolitikumban, sem még az azt kö­vető időszakban sem mutatható ki. Feltételezhető, hogy ez a populáció képezte a Kárpát-medence őslakos (autochton) népességét, amely évezredekig biológiailag háborítat­lanul élt a Kárpát-medence keleti és nyugati térfelében egyaránt. Rézkor A rézkori kultúrák temetkezései nagyon változatosak. Temetők és magányos sírok -, többes sírok és tö­megsírok. A hamvasztás szokása is ekkor jelenik meg, tovább nehezítve a vizsgálatokat és értékeléseket. Kívülről érkező jelentős beván­dorlásokra, migrációkra a középső rézkor végéig nem került sor. A ki­sebb etnikai keveredések pedig, úgy 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom