Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Molnár Attila: A Nyugat-Dunántúl a vaskorban - Szilasi Attila Botond: Szombathely-Kálvária u. 63.

Szombathely-Kálvária u. 63. Szilasi Attila Botond 2002-ben a Savaria Múzeum Ré­gészeti Osztálya megelőző feltárást végzett Szombathely régi villamos indóházának területén. A régészeti kutatást elsődlegesen a környéken lévő nagyszámú római kori emlé­kek tették indokolttá: Savaria északi temetője (Liget Hotel - Jókai park, Szent László király utca - Kálvária utca), valamint a város feltételezett római színháza. A munkálatok megkezdésekor kiderült, hogy a terület nagy része régészeti szempontból igen bolyga­tott és kevert. Egyrészt az újkori fal­árkoknak és beásásoknak, másrészt pedig a dualizmuskori közműár­koknak köszönhetően. A feltárandó terület így egyetlen intaktnak mond­ható részre, a telek nyugati végére koncentrálódott. A felső kevert réteg eltávolítása után egy vastag fekete erodált öntés­talaj jelentkezett, ami már rengeteg La Téne leletanyagot tartalmazott ­ellenben ezen a horizonton a tényle­ges objektumok még nem mutatkoz­tak. Az altalajba vágódó jelenségek azonban már egy nagyobb méretű cölöpszerkezetes ház alapját jelölték ki. A cölöplyukak egy kelet-nyugati tájolású, többosztatú épület formáját mutatták. A középső szelemenek igen nagy méretű cölöpgödörbe let­tek behelyezve. Több esetben ho­mokkővel bélelték ki a cölöp környé­két, amellyel valószínűleg az oszlop süllyedését akarták megelőzni - tech­nikáját tekintve, a nagyobb gödörbe középre lerakott szelement agyaggal vették körbe, majd ezt döngölték meg menetesen és támasztották meg kövekkel, míg a cölöp nem állt meg stabilan. A ház nyugati és keleti zá­ródásánál a kiborult falazat töredéke­it is dokumentálni lehetett, valamint egy kisebb szakaszon a fal enyhén se­kély vonalát is ki lehetett bontani, amely néhány nagyobb, még álló fal­darabban végződött. A paticsos, ke­rámiával és egyéb régészeti leletekkel megtűzdelt járószintet mind a két ol­dalon könnyen körbe lehetett hatá­rolni. Az in situ felszedett paticsok vizsgálata során egyértelművé vált, hogy a falazat alapvetően keresztben átfont, 2-3 cm vastag sövényből állt, amelyre aztán vitték fel a törekkel ke­vert agyagot. A kibontott jelenségek szerkezeti összevetésekor egy alapvetően aszimmetrikus formát találunk. A ház hosszanti tengelye nem középen van, hanem egy kissé eltolva dél felé. A ház hátsó falától délre azonban ta­lálunk még egy cölöpsor egyetlen tagját, amelyet ha elfogadunk utolsó záródó szerkezetnek, akkor máris a szelemenágasok középre kerülnek. Ez csak úgy magyarázható, ha vagy tornácos házról beszélünk, aszim­metrikus törtvonalú tetőzettel, vagy hosszanti, kétosztatú házról. A leletek többsége a hétköznapi élet mindennapjaival járó hulladé­kokat jelzik: rengeteg házikerámia, 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom