Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Molnár Attila: A Nyugat-Dunántúl a vaskorban - Ilon Gábor: Bucsu-Rétmelléki dűlő I-II., Sé-Doberdó

Bucsu-Rétmelléki dűlő l-ll., Sé-Doberdó Szkíták - vaskori lovas nép nyomában az Arany-patak mentén Ilon Gábor Az Arany-patak teraszán, a for­rástól Szombathelyig régészeti lelő­helyek sora található. Ezek nyilván egy, az újkőkor óta élő, a vízfolyást követő útra fűződnek fel, amelynek szomszédságában építették ki a Sa­varia városát ellátó vízvezetékrend­szer egyik ágát. Az sem meglepő, hogy a különböző korú lelőhelyek mindig valamilyen kapcsolatban álltak a több ezer éven át lakott és a Gyöngyös-völgyében futó Boros­tyánkő utat ellenőrző velemi Szent Vid heggyel. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a szkíta korban (középső vas­kor, Kr. e. 6. század) is megteleped­tek a vidéken, ellenőrzésük alá vonva a vidék kereskedelmi és közlekedési útvonalait és az azt felügyelő Szent Videt. Ottani tárgyi emlékeiket, ame­lyek a Savaria Múzeum állandó kiál­lításán most is láthatók, már több mint egy évszázada - Miske Kálmán könyvének megjelenése óta - ismeri a nemzetközi kutatás. Sé község déli területén egy új la­kópark eléggé botrányos körülmé­nyek között induló építését a Kultu­rális Örökségvédelmi Hivatal bea­vatkozását követően a beruházónak le kellett állítania. így 1998 májusá­tól a fagy beálltáig, majd az építke­zések folytatásakor, 2001 tavaszán volt módunk a lelőhely korlátozott mértékű kutatására. Bizonyosan nagy felületen pusztultak el a kü­lönböző korok emlékei. Ennek elle­nére a rézkor, a kora vaskori Hall­statt-kultúra, a kelta és a római, va­lamint az avar és Árpád-kor telepü­lési és temetkezési emlékei mellett a szkíták tárgyi hagyatéka is feltárás­ra került. Ezek közül a leglátványosabb egy agyagból készített textil vagy testpecsételő (pintadera), amelyen a Kárpát-medencei aranylemezekről, de a Kaukázus vidéki sírok csont- és fafaragványairól és textiljeiről is jól ismert szarvas látható. A település egyik paticsrétege alatt, a sárga agyagos altalajra épített 103/A. jelű sütőkemence mellett, a sárga agya­gos járószintről került elő a kérdé­ses tárgy 1998. november 3-án. Barnássárga, négyszögletes agyag­lap, ívelt oldalakkal, lekerekített sarkokkal. A megtalálás pillanatá­ban a hátoldalán lévő fogantyú res­taurálhatatlanul szilánkokra törött. Csupán tapadási felülete és indítá­sának kezdete maradt meg. A tárgy törésfelülete szürke, jól iszapolt agyagból, jó minőségű égetéssel ké­szült. Előlapján szarvas ábrázolása. Balra „haladó", kiterített agancsú, kis stilizált fejű, felkunkorodó far­kú. Három robusztus, ún. szigony­lába van, amelyek leginkább orosz­lán végtagjaira emlékeztetnek. Mé­rete: 50x42x10 mm. 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom