Ilon Gábor: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyrországon (Szombathely, 2007)

Katalógus - Középső és késő újkor átmeneti időszaka: Sopot kultúra - Kalicz, Nándor–Kreiter, Eszter–Tokai, Zita Mária: Becsehely–Bükkaljai-dűlő 075. lelőhely

Kalicz Nándor - Kreiter Eszter - Tokai Zita Mária Becsehely, Bükkaljai-dűlő (Zala megye) A lelőhely Zala megye déli részén, Becsehely községtől keletre, két patak által határolt, ÉK-DNy irányú dombháton fekszik. A lelőhely a szakirodalomból már jól ismert Becsehely I néven, mivel a terület nyugati részén Kalicz Nándori975-1976ban végzett próbaásatást. 2003-2004-ben az M7 autópálya építéséhez kapcsolódó megelőző feltárás során újból folytatódhatott itt a kutatás, amelynek során 9800 m

2 nagyságú felületen 1242 objektumot bontottunk ki. A terület lefedettsége és az objektumok mélysége az átlagosnál sokkal nagyobb, rendkívül intenzív telepjelenséggel volt dolgunk. A jó földrajzi adottsággal rendelkező területen több korszak emlékei jelentkeztek, az objektumok közel 90%-a a neolitikumhoz sorolható. A kora neolitikumot a Starcevo kultúra, a középső neolitikumot a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája Keszthely csoportja, a Sopot kultúra (idoltöredékek), Malo Korenovo leletek képviselik, importként Zseliz és Sarka típusú töredékek jelentek meg. A késő neolitikumot a legkorábbi Lengyeli időszak Sé-i horizontja és Butmir típusú kerámiatöredékek mutatják. A középső rézkorra a Balaton-Lasinja kultúra leletei datálhatok, a késő bronzkorra az Urnamezős kultúráé. A lelőhelyen kevés római kori és Árpádkori lelet is napvilágra került. A különböző korú objektumok a legtöbb esetben metszik egymást, és több esetben keverednek. Becsehely, Bükkalja-dűlő (Komitat Zala) Der Fundort liegt im südlichen Teil des Komitates Zala, östlich der Gemeinde Becsehely auf einem von zwei Bächen umgrenzten, nach Nord-Südwest orientierten Hügelrücken. Der Fundort ist aus der Fachliteratur unter dem Namen Becsehely I wohl bekannt, da Nándor Kalicz 1975-1976 im südlichen Gebietsteil eine Feststellungsgrabung geleitet hat. Im Jahre 2003-2004 konnte im Zusammenhang mit der präventiven Ausgrabung an der Trasse der Autobahn M7 die Forschung fortgesetzt werden, in deren Rahmen 1242 Objekte auf einer Fläche von 9800 m

2 geborgen werden konnten. Die Fundintensität des Areals und die Objekttiefe sind viel größer als der Durchschnitt, wir haben es hier mit einer äußerst intensiven Besiedlung zu tun. In diesem Gebiet mit günstigen geographischen Gegebenheiten kommen Fundstücke aus mehreren Epochen vor, wobei 90 % der Objekte dem Neolithikum zuzuordnen sind. Das frühe Neolithikum wird durch die Starcevo-Kultur, das mittlere Neolithikum durch die Keszthely-Gruppe der TLBK-Kultur, die Sopot-Kultur (Idolfragmente) und Malo Korenovo Funde vertreten; als Importware erscheinen Fragmente vom Typ Zseliz und Sarka. Das Spätneolithikum zeigt den Sé-Horizont der frühesten Lengyel-Epoche und Gefäßfragmente vom Typ Butmir. Für die mittlere Kupferzeit sind die Fundstücke der Balaton-Lasinja-Kultur, für die Spätbronzezeit der Urnenfeldkultur zuzuschreiben. Vom Fundort stammen auch einige Objekte der Römer- bzw. Arpadenzeit. Die Objekte aus verschieden Epochen kamen in den meisten Fällen einander überlagernd bzw. vielmals gemischt vor.