Ilon Gábor: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyrországon (Szombathely, 2007)

Kalicz Nándor: Az őskori agyagszobrászat kezdetei a Nyugat-Dunántúlon (Kr. e. 6000–Kr. e. 3000)

zett rítusokra is. A nagykiterjedésű telepeket a kis települések, olykor sűrű láncolata váltotta fel, talán közös kultuszhellyel. A lengyel kultúra késői időszakának leletei között alig akadunk emberi szobrokra a nyugati régióban. Egyedül a kocka alakú kis oltárkák, oltármécsesek és az állat alakú fogantyús fedők megszaporodott száma képviseli a különleges tárgyak használatát. Az idolplasztikára vonatkozó leleteket csak lábtöredékek, egy fej- és egy emberi törzs töredéke képviseli a nyugati régió területéről, a Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mező településéről. Ezek, mint korábban, mindig töredékekben találhatók. A töredékesség miatt az idolok alakjára még nem rendelkezünk megfelelő adatokkal. Ezzel szemben számos oltár, és ikerfejű, állat alakú fogantyús fedők kerültek felszínre. Hasonló jelenség figyelhető meg a Lengyel kultúra több területén is, azzal a különbséggel, hogy sok helyen az önálló állatplasztika is gyakorivá vált. Az arányokban mutatkozó különbségek feltehetően a rítusban történt változásokat is tükrözik. Az Alföldön történt lényeges változások, feltehetően a környezeti tényesők kisebb módosulása következtében Kr. e. 4500/4400 körül, amikor megszűntek a teli-települések, és az életmód súlypontja az állattartásra helyeződött át, elkezdődött a súlyos réztárgyakkal meghatározott korai rézkor. Ebben az időben megszűnt az Alföldön az idolok készítése és használata is. A változás érinthette a Lengyel kultúra területét is, amit a leletanyag módosulása is tükröz, amit korai rézkornak neveznek az alföldi időbeli párhuzamok alapján. Az átmeneti időszak a nyugati régióban alig megállapítható, mert az új korszak, a középső rézkor kezdetén (Kr. e. 4000 körül) már a kifejlett Balaton-Lasinja kultúrával jelenik meg, amelyben a helyi gyökerek mellett erőteljes déli tényezők jutnak szerephez. Az Alföldtől eltérően azonban a Lengyel kultúra korábbi területén csak a középső rézkorban, a Balaton-Lasinja kultúra idején (kb. 4000-3700/3600) mutatkozik bizonyos fokú réz- és aranygazdagság. Egy különös gonddal alkotott szobor felső része Szombathelyről Az újkőkor-rézkor átmeneti idejére még most sincs elegendő információnk, és a nyugat régióban erre csak feltételesen keltezhető egy nagyszerű szobor töredéke, mely részletes ismeretet nélkülözve Szombathely területén került felszínre. Az is lehetséges, hogy a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra különleges leletei közé tartozik. A szobor feje és hosszú nyaka maradt meg a vállindítással. Felülete gondosan elsimított. A fej kialakítása különbözik a korábbi idők emberfejeitől. A széles, előreugró arc és orr állatszerű kifejezést kölcsönöz az ábrázolásnak, s még a maszk alkalmazása is feltételezhető. Igaz, hogy hasonló állati jelleg több Oladi platón talált idol fején is megfigyelhető. A szombathelyi idoltöredék mérete is különbözik a Lengyel kultúra szokásos idoljaitól. A megmaradt testrészek alapján 50 cm eredeti magassága feltételezhető. A KÖZÉPSŐ RÉZKOR FIATALABB FÁZISA, A TŰZDELT BARÁZDÁS DÍSZŰ KERÁMIA IDŐSZAKA (KB. KR. E. 3700-3600/3500) Becsvölgye, Bagód: új típusú idolok készítése A Kr. e. 3700 körüli időben a Balaton-Lasinja kultúra teljes területét, sőt még a korábbi Lengyel kultúra területén létrejött más kultúrákat is jelentős hatás érte a nyugati rézérc megjelenésével, ami pl. a kerámiát is megváltoztatta. A kerámia jellegzetes dísze miatt Tűzdelt Barázdás díszű kerámiának nevezzük ennek az időszaknak a leleteit, melynek az előbbi Balaton-Lasinja kultúrával szemben szerény mértékű, de igen hangsúlyos idolplasztikja van. A Tűzdelt Barázdás díszű kerámia kultúrájának, a nyugati régióban számos települési helye, de csak két idoltöredéke ismert (Becsvölgye és Bagód, Zala megye), de mindkettő darabolt állapotú. A darabolás azonos mindkét lelőhelyen. Az elterjedési területen máshol is előfordulnak hasonló idoltöredékek és a darabolás más helyen is hasonló, az idol negyed részére terjed ki. Jellegzetességük, hogy a kerámián is alkalmazott mészbetéttel kitöltött tűzdelt barázdás díszítés fedi a testük teljes felületét és hangsúlyozottan nőket ábrázolnak enyhe szteatopygiával. Az ezt következő késő rézkorban (Kr. e. 3600 körül) más típusú, déli eredetű idolplasztika jött létre a Kárpát-medence nagy területére kiterjedő Baden komplexumban, főleg cserélhető fejű lapos idolokkal, és ezekkel végződött az idolplasztika készítése Kr. e. 3000 körül.