Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. Adatok a Batthyány-uradalmak halgazdálkodásáról és halkereskedéséről 1581 és 1657 között Közölt munkám alapját az a levéltári kutatás képezi, melyet az 1952-1954. évek között végeztem. A körmendi vár árkából Keszthelyre mentett Batthyány Levéltár anyagát az ide kitelepített Iványi Béla professzor rendezte, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy a 16-17. századi levelezésben, elszámolásokban feltűnően sok halászattal kapcsolatos adattal találkozott. Bíztatására belenéztem az anyagba, s ettől kezdve két és fél évet töltöttem ezzel a levéltári munkával, melynek során kivétel nélkül mindenegyes halászatra, - halgazdálkodásra — kereskedelemre vonatkozó adatot feljegyeztem. 1954-ben kénytelen voltam a munkát abbahagyni, mert a levéltár anyagát az Országos Levéltárba szállították, és további kutatásra nem kaptam engedélyt. (Csak megjegyzem, hogy annakidején felmerült, hogy az érintetlenül maradt keszthelyi Festetics-levéltár és a részben rendezett Batthyány Levéltár egyesítésével a keszthelyi kastélyban egy dunántúli levéltári központot kellene létesíteni. Ez azért is lett volna fontos, mert a Batthyány Levéltár anyaga nemcsak a magyar kutatás számára fontos, hanem a nyugat-stájer dombvidék történelmére vonatkozóan is sok ismeretlen adatot tartalmaz. Egy személyemmel kapcsolatos állambiztonsági vizsgálat lefolytatása után tervünk füstbe ment.) Kicédulázott anyagomat annakidején nem tudtam feldolgozni. Közben jómagam is kénytelen voltam külföldre távozni. Céduláimat jó tíz évvel később Lengyelország-Németország-Ausztria vándorlási úton kaptam meg, de a napi kenyérgondok között nem tudtam feldolgozni. Most, amikor napi bürokrácia nélkül dolgozgathatok, epilógusként vettem viharvert anyagomat kézbe. Az eltelt 50 év nem volt hiába. Közben megismertem a délburgenlandi és a nyugat stájerországi hagyományos kultúrát, annak történeti hátterét. 1960 után évekig kutattam a délburgenlandi és kelet-stájerországi területen, és tapasztalataim lehetővé tették a levéltári anyag országhatárokon átnyúló értékelését. Az elmúlt 50 év „érlelte" az anyagot. Függelékben betű szerint közlöm az adatokat. Ahol más forrás nincs feltüntetve, az mind a körmendi Batthyány Levéltárból (levelezések, elszámolások) származnak. Most, amikor a halgazdálkodásai anyagot feldolgoztam, vettem észre, hogy ezek mögött a kor elég kemény történelme áll: a zalai-délvasi terület lényegében le volt választva az akkori Magyarországról, katonailag, de főként gazdaságilag teljes egészében Stájerországtól függött. A hivatalos országhatárnak a mindennapi életben semmiféle jelentősége sem volt. Ebben az időben a hagyományos kultúra nem esett egybe az államhatárral, mint ahogy általában sem. 173