Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Gondolatok a három burgenlandi nyelvcsoport hagyományos kultúrájáról Gondolatok, kérdések tolakodnak itt az Alpok közepén, ahol a húsvéti időben kilencszáz méter magasságból nézek le a völgybe, amelyik csak nyolcszáz méteren fekszik, és ahonnan az út lejtősen vezet a Mura völgyébe lefelé, ahol a táj már csak négyszáz méterrel van a tengerszint fölött. Ablakomon kitekintve nézek és látok. Nézem a körös-körül égnek meredő hegyeket és látom a magashegyi parasztok tanyaszerű otthonait. Nézek és valamit tudatosan látok. Tudom, hogy a hegyek másik oldalán szintén emberek élnek, de ezeket már nem látom, mert ez a hegyvonulat elzárja látóhatáromat. Ha már a szétszórtan elterülő paraszti gazdaságokat nézem és látom, azt is meg kell látnom, hogy azok milyen környezetben fekszenek, hogy itt miért nincsen zárt falutelepülés, hogy a második szomszéd miért lakik félóra távolságban. Felmerül bennem a „hogyan", a „miért", a „hol", „mikor" kérdéstömege. Látom a hó alól kikandikáló terméketlen sziklákat, amelyek az erdőhatár fölött zárják le az itt élők gazdasági látóhatárát. Ahogyan tekintetem határát beszűkítem, látom a hatalmas erdővonulatokat és következtetek arra, hogy az itteniek mindennapi életében az erdőgazdálkodásnak fontos szerepe van; termelőkultúrájuk egy része erre van felépítve, érinti ismereteiket, eszközanyagukat, család- és munkaszervezetüket, az erdő összefügg természetismeretükkel, szokásaikkal, hiedelemvilágukkal. Örök holnapjuk biztosítása évszázadok óta, azaz hagyományosan, részben ezekre az erdőkre van felépítve. Látom a „mit", de nem tudom, hogy e mögött milyen viszonyban állnak egymással a többi említett kérdések. Ez még a kutatás feladata. Lejjebb, ahol a meredek hegyek lankába mennek át, látom a mindent belepő, szinte a gazdasági udvarokig nyúló füves térséget, amelyet kis lakóházak és hatalmas szénapajtás istállók szakítanak meg. Amit tudatosan látok, az az erdő és a fű. Ez a kettő ökologikusán kiegészíti egymást és szabja meg az itt élőknek, hogy csak ebben a két alapfaktortól, „alépítménytől" megszabott kultúrában élhetnek. Az erdő volt az építőanyag forrása, amíg a gazdasági külvilág a fából nem csinált árut. Ekkor olcsóbbá váltak a gyáripar szállította építőanyagok, amit az eladott fa árából vásároltak. Az utóbbi hat évtized folyamán épített házak mutatják, mikor volt a fának a világpiacon magasabb vagy alacsonyabb ára. Rossz volt az ár vagy egyáltalán nem tudták fájukat eladni, ismét csak fából építkeztek. Ebben a világtól elzárt magashegyi völgyben a házak építőanyagából is meglátom a világgazdaság ingadozását. Az építőanyag változott, de az építmények formája, funkciója nem, mert a mindenna8