Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN mányos kultúrája. E kötet emiatt hiánypódó, ráadásul a fentiek fényében a régió fogalmának értelmezéséhez is hozzájárul. Talán nem túlzó a párhuzam: miként az osztrák-magyar monarchia egykori állampolgárának, a „nagy terepkutató" Bronislaw Malinowskinak kora világpolitikája, az I. Világháború adta meg az esélyt a később nagyhatású Trobriandszigeteki vizsgálataihoz, úgy Gaál Károlyt az 1956-os forradalom és szabadságharc következményei kényszerítették emigrációba, majd ennek következményeként kezdhette el Dél-Burgenland hagyományos közösségeinek tanulmányozását. A sors különös játékának köszönhetően Malinowski 1914 és 1918 között, mindössze négy évet dolgozott Új-Guinea-ban, Gaál Károlynak három évtizednyi terepmunka alapozta meg az életművét. Ha valaki, hát ő bizonyosan nem volt „karosszékben ülő etnológus". Miként emlegetni szokás: „jól mozgott a terepen". Sőt, az empíriát sem elméleti diskurzusok végtelen tárgyának tekintette, hanem lételemének. A tartós terepmunka, azaz az adott közösség mélyrétegeinek megismerését segítő, biztosító elmélyült kapcsolat a kutató és a kutatott közösség tagjai között feltétele a rejtett kulturális jellegzetességek feltárásának. A többségében grádistyei horvátok lakta Pásztorháza (ma: Stinatz, A) halotti siratóinak összegyűjtése és feldolgozása csak a már közösség tagjának tekintett néprajzkutatónak sikerülhetett: ezt a fáradságos munkát ,A pásztorházi halottsirató" című tanulmány tárja elénk. Tudományos karrierjének fontos állomásaként, 1975. március 1-i hatállyal az Osztrák Köztársaság elnöke kinevezte a bécsi egyetem osztrák és az európai néprajz rendes tanárává. Ezzel együtt az egyetem Néprajzi Intézetének (Institut fur Volkskunde) vezetésére is megbízást kapott, ahol 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ezekben az években, tapasztalatai alapján érezve a korábbi néprajzi irányultság korszerűtlenségeit, bátran túllépve mesterei árnyékán, szociáletnológiának nevezte el kutatói attitűdjét, ami legszorosabb viszonyra törekszik az európai etnológiával. Kötetünk természetesen nem minden előzmény nélküli. A huszadik század második felében összegyűjtött magyar, horvát, osztrák vonatkozásban egyaránt értékes írásos, audio-vizuális dokumentumait és tárgyi emlékeit Vas megyének ajándékozta. A gyűjteményt a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága - a Savaria Múzeum Néprajzi Osztálya - gondozza. Ausztriában élve csak a német nyelvű publikálás lehetősége maradt számára, ezért az elmúlt évtizedekben több gyűjtése, feldolgozása Magyarországon, elsősorban Szombathelyen, magyar nyelven jelent meg. 1985-ben a burgenlandi cselédek elbeszélő kultúrájával foglalkozó „Kire marad a kisködmön?", majd nem sokkal később, 1987-ben a magyar falvakat előtérbe helyező „Aranymadár". De nem csak könyv formájában gondozza a szombathelyi múzeum a gyűjteményt. 2002. május 14. és augusztus 25. között a Savaria Múzeum Kamaratermében a „Képek az emlékezet távolából — Dr. Gaál Károly professzor néprajzi fotói" cí6