Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN nyelvcsoporton alapuló, „nemzeti tudomány" feladatában. Az a tény, hogy én a három nyelvcsoport vizsgálata során ezek kultúrájának alépítményét, az egzisztenciális faktorokat tekintettem mérvadónak, és nem a változó, változtatható, manipulálható felépítménybeli jelenségeket, szemrehányást válthatok ki munkásságommal szemben. Ez lehetséges nemcsak magyar részről, hanem a horvát és német nyelvű kutatás oldaláról is. Ezt szívesen vállalom, mert a burgenlandi, horvátországi, szlovéniai és az új-zélandi összehasonlító kutatások meggyőztek arról, hogy anyanyelvünk identitásunk egy része, de nem hatalmaz fel minket arra, hogy kizárólag csak erre hivatkozva elválasszuk egymástól azokat a kultúrákat, amelyek egy tájon belül többnyelvű közösségek hagyományos tulajdonát képezik. 1 Talán fölöslegesnek látszik a fenti szubjektív élmények megemlítése, de ezt mégis szükségesnek tartom, mert a későbbiekben a „nemzetiségi", kultúrcsoport kérdését is feszegetem. A fő följelentő éppen az a „hivatásos" burgenlandi magyar volt, aki nyelvcsoportját, még faluját sem ismerte, mert középiskolás kora óta nem élt ott. Egyszer beszélgettem vele, ő elmondta, hogy népi tánccsoportot csinál. Mikor közöltem vele, hogy itt ugyan mindig táncoltak, akkor az volt a válasza, hogy majd hozat népi tánctanárt és lesz népitánc. A faluban találtam egy citerát, amelyet 1923-ban hozott egy aratómunkás a Bakony környékéről. Ezt tudományos értekezlet keretében olyan ősinek nyilvánították, hogy az osztrák népzenekutatók nevetésbe törtek ki. Amikor - nevekre és évszámokra hivatkozva - igyekeztem az előadót szörnyű tévedésére figyelmeztetni, az volt a válasz, hogy erről nem kell beszélni, így volt azzal az általam összegyűjtött eszközanyaggal is, amelyikből falumúzeumot akartam felállítani, és amit aztán „ős" magyarnak nyilvánítottak, annak ellenére, hogy a szomszédos német és horvát anyanyelvű falvakban azonos tárgyi kultúra volt. Megoldották a kérdést azzal, hogy egy falat hatalmas fényképpel fednek majd be, amelyiken négyes ökörrel - természetesen villás szarvúval - szántanak, és akkor majd minden magyar lesz. 32