Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN fogásból, tehát, ott ahol intézményes halászat volt. Az intézményes halászat eszközeit a paraszthalászat is alkalmazta, bár egyszerűbb formában. Az intézményes halászattal foglalkozók minden idejüket a halászatnak szentelhették; a paraszthalászok csak időszakonként és csak a nap bizonyos idején fordíthattak gondot szerszámaik felnézésére. (L. a székely cége kapujába állított bocskorvarsát.) A halászélet rendjének beható vizsgálatával újra felmerül a kérdés, hogy milyen volt a történeti vizafogócégénk? Ha elfogadjuk a magyar halászat fentebb említett kettősségét, közelebb jutunk a kérdés megoldásához. A mai paraszthalászat mellett a mai nagyiparinak megfelelő halászati forma is megvolt, amely feloszlott folyamira és tavira, h folyami halászat legfontosabb eszköze az öregháló és a vizafogócége, a tavié a gyalom és a vejsz. A vizafogócége és a vejsz nagyobb építményű eszközök voltak. Emellett szólnak az okleveles adatok és ezért képezhették jelentős királyi adomány tárgyát. Tanulmányunkban a vizafogócégét fogjuk megvizsgálni, amelynek hajdani formáját a ma ismert két magyarországi cégeformából nem tudjuk levezetni. Herman Ottó alapvető munkájában a cigánycégérőltesz említést.

5 Ez a cége viszont Komárom megyében, ahonnan Herman is közli, nem más, mint amit a kisalföldi halászok napjainkban vejsznek hívnak. Ezek részben elhelyezésük, részben alakjuk és rendeltetésük miatt nem sorolhatók a cégek sorába. Vizsgálódásainkból tehát ezt az eszközt kikapcsoljuk. Nem vitás, hogy vizafogócégéink voltak. Herman Ottó valóban ismer két másik cégeformát, amelyekről munkájában megemlékezik. Mindkettő folyóvízi halfogó építmény: a székely és a magyar-cége. Szerkezetüknél fogva olyanok, hogy ha méreteikben felnagyítjuk is, akkor sem alkalmasak a folyóvizeinkben évenként felhúzódó óriási vizák megfogására. Ha Herman Ottó közölt rajzait hitelesnek fogadjuk el tételünk máris beigazolódott. Mindkét eszköz V és nem fordított V betű, tehát л alakú. Ez azt jelenti, hogy a fogókészülékbe (farzsákháló, rőzseköteg) a víz sodrásával, tehát a víz folyásával megegyező irányból kerültek a halak. A vizahalászat legeredményesebb időszaka, mint ahogy okleveleink említik, a halak felfelé vonulásakor volt. A vizafogócégének eszerint olyan eszköznek kellett lennie, amelyik a vízfolyással ellentétes irányból szerzi zsákmányát. A Herman által ismertetett két cége erre a célra nem alkalmas. A kérdést csak akkor oldhatjuk meg, ha megvizsgáljuk egy olyan rendelkezésünkre álló halászközösség írásos emlékeit, amelyik a magyar vizahalászat egyik legfontosabb és legtöbbször említett állomása volt. Ez a halászközösség egykor az esztergomi érsekség birtokaihoz tartozó Guta nagyközségben a Kis-Duna és a Vág összefolyásában működött. A vizahalászat eszközének kutatásakor azért is vizsgálhatjuk helységünket, mert hazánkban az esztergomi érsekség területén voltak a legnagyobb vizafogócégék. 280