Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTÍS CASTRIFERRIENSIS № 3. utalást. Megállapításunk nem veszti erejét azáltal, hogy a levéltári adatokban nincs a paraszti halászatban alkalmazott szigonyra és hálóformákra vonatkozó adat, hiszen ezekben csak a főnemesi gazdálkodási formára releváns adatokat találunk. Azonban az a kevés jobbágy, aki halászott, maga készítette eszközeit és ezeket társadalmi rétegük legalább annyira kévésé ismerte mint manapság. Nehéz megtalálni mindazt, ami napjainkban adódott hozzá e régi képhez, hiszen nagy általánosságban mindez ismeretlen, s így el sem terjedhetett, mivel a halastavak bérbeadásának feltételei ellehetetlenítették a jobbágyhalászok tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy a halászó jobbágy orvhalász, aki azonban a jobbágyhalászt, kinek se igazi ismerete, se megfelelő eszközei nincsenek, lenézi. Pont ugyanúgy mint a nagy halastavak németújvári és vasvörösvári (ma: Rotenturm, A) mestere egyenlőségjelet tesz jobbágyhalász és alkalmi halász között. Ez a hármasság Dél-Burgenland keleti és nyugati részén egyaránt fellelhető, még akkor is, ha keleten más eszközöket használtak. S ezzel elérkeztem vizsgálódásom végkövetkeztetéséhez. A geográfiai és hidrológiai fekvés jobban kihat a halászeszközök használatára, mint a nyelvi határok. Erre a legjobb példát a vizsgált terület keleti völgyei adják. Itt az anyanyelv német, de nem a nyugati völgyek, tehát a hegyvidék eszközei (a pisztránghalászat eszközei), hanem a dombság vizein használatos eszközök a lelhetők fel. A 14-22. képeket Heinz Dosedla készítette a szerző jegyzetei alapján Fordította: Antal András Eredeti közlés: Die Volksfischerei im südlichen Burgenland. In: Hg. vom Helmut Fielhauer: Volkskunde und Volkskultur. Festschrift für Richard Wolfram zum 65. Geburtstag. Wien, 1968. 65-87. 275