Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Az említett adatok azt a célt szolgálják csupán, hogy megértsük a hal és a korabeli ember kapcsolatát, halfajokat és halászeszközöket, valamint megállapíthassuk, hogy létezik-e a mai napig tartó folyamatosság. Ehhez közlöm az 1952 és 1954 között a Keszthelyen őrzött Batthyány levéltárban gyűjtött anyagból szükséges részeket. Az 1581. évi Regestrum Piscium tájékoztatást ad az akkor tenyésztett halfajtákról, melyek a csuka (chwka), harcsa (harchja), retke, kárász, sügérkeszeg (siger) voltak. Feltűnő, hogy ezek a halfajok 1639-ben az inczédi halastóban már nem találhatóak meg, csupán a ponty (pongj), valamint a compó.

17 A patakokban más halfajok is élnek: pisztráng, kőhal és rák folyamatosan említődik kerül, minden egyéb fajtát a „kis és öreg hal" kifejezéssel illetik. Előfordul még a teknősbéka és a kövicsík. Egy az 1650-es évben feljegyzett esküvői számadásban a következő fajtákkal találkozhatunk: Anguila = angolna, kaparóhal, szaibling süllő.

18 Az ott említett többi hal nem erről a vidékről származik, hanem kereskedelmi úton érkezett ide. így az 1655-ös évben sózott viza, kizsigerelt sózott hal, plotais (szárított hal), hering és polip kerül említésre.

19 Ezeket gyakran vásárolták Bécsben, mint ahogy ez az 1656-os számadásból kiderül. Bécsben négy kötött német és magyar kalendárium mellet, fali kalendáriumot, 8 ív papírt, valamint 1 Tung körösszájút, 1 rekeszecske heringet, fél mázsa kövihalat és 5 zsák szárított halat szereztek.

20 Grácból Batthyány Ádám postán kap kagylót.

21 De az Adria is Batthyány konyháját szolgálja. Batthyány barátja és tiszttartója, a barokk költő Zrínyi Miklós, küldött onnan „tengeri marhát".

22 Az uradalmi halszállítás mellett létezett a privátkereskedelem is. A rohonci és szalonaki uradalom vámrendelkezéseiben találunk számadási táblázatokat, melyekből kiderül, hogy a szárított halat kocsi szám, rákot kötegével, a kövicsíkot üstjével, a heringet pedig tungjával számolták el.

23 A különböző halas vizekhez és halfajtákhoz tartozott az ember is, kinek élete ezekhez szorosan kapcsolódott. A halkereskedő nem befolyásolta a halászok életét. Az ő egyetlen érdeke az volt, hogy az olcsó és jó árút a lehető legnagyobb áron értékesítse. Hasonlóan gondolkoztak a halfelvásárlók is, akik az urak megbízásában vizát, csukát, élő és sózott halat vettek a Dunán (Pakson, Mohácson, Tolnán) és szállították tovább Németújvárra és Grácba.

24 A kiskereskedőknek, akik továbbadták a halat a lakosságnak, nekik sem volt kapcsolata a halászattal.

25 A tóásókról a Batthyány levéltárban számtalan adatot találunk, de ők sem halászok voltak, a halászat technikai eszközeit teremtették meg csupán. (A levéltári adatok alapján Stájerországból érkezhettek.) A misszilisekben, valamint a számadásokban gyakran találkozunk a „halászmester"

26 és a „polgárhalász" kifejezésekkel.

27 Ezzel olyan férfiakat illetnek, akik a tógazdasághoz tartoztak. A halászmester felügyelt a tóért, s ő volt az, aki a lehalászást irányította. Nagy felelőssége volt, melyhez megfe262