Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN 3. Az 1965-ben megjelent könyvemben (Angaben zu den aberläubischen Erzählungen aus dem südlichen Burgenland) németre fordítva azt a hiedelemanyagot adtam közre, amelyet az itt élő három nyelvcsoport tagjaitól kutattam fel. Mint már hangsúlyoztam - függetlenül az anyanyelvtől — a táj paraszti lakossága azonos birtokviszonyok között élt. Az anyanyelv szerint semmiféle különbséget sem találtam azoknál a jelenségeknél, amelyek a termeléssel és az emberi egészséggel függtek össze. Kismértékű különbség mutatkozott meg azoknál a hiedelmeknél, amelyek a katolikus vallással voltak kapcsolatosak. Ezek többségét sem a magyar, sem a német anyanyelvű protestánsoknál nem találtam meg. (így pl. a húsvéti barka, az úrnapi körmenet szentelt nyírfaága.) Már az ekkor átalakulóban lévő társadalomban kénytelen voltam megkülönböztetni a „hitt hiedelmet", azaz azt, aminek a fizikai munka eredményének pszichikai megvédésében aktív jelentőséget tulajdonítottak, és a „hiedelemmondát", amely a legidősebb generáció tagjainál még „hitt" volt, de gyerekeik számára már csak monda, amiben „a hajdani öregek hittek". A termelés, az életforma, az egészségügy alakulása sok hiedelmet a hiedelemmondákba szorított vissza. A hitt hiedelem és a hiedelemmonda viszonyával az 1988-ban Szombathelyen megjelent, „Aranymadár" című könyvemben foglalkoztam részletesebben. Ugyanebben foglaltam, illetve hasonlítottam össze az uradalmi majorok dolgozóinak hiedelemanyagát a kisparasztokéval. Kutattam horvát és német nyelvű majorokban is, és a nyelv szerint nem találtam tartalmi különbséget. A majorbeli, a szociális helyzettel kapcsolatos hiedelemanyagot a parasztival összehasonlítva tűnt fel, hogy az egészséggel, az emberi erővel kapcsolatos anyag azonos volt. Mivel az uradalombelieknek nem voltak nagy állataik, földjük, nem is hittek abban, ami evvel kapcsolatos. Ennek ellenére ismerték ezek többségét is, de ezek számukra csak parasztcsúfolók voltak, és ilyenként is mondták el. Az új építőanyagból elkészített házban nem él házikígyó, és a tehénnel, a tejjel kapcsolatos hitt hiedelemnek is megszűnt a létalapja akkor, amikor némelyik faluban már mindenki a boltban veszi a tejet. Mind a három nyelvcsoport tagjai átszálltak a traktorra, autóra. Az embert érintő veszélyek ezekkel kapcsolatosak. így a régi, „korszerűtlenné vált" helyébe újabb hiedelmek támadnak. A kórházban szülnek, ennek következtében elmaradtak a szüléssel, a váltott gyerekkel kapcsolatos hiedelmek, de a kisbaba levágott körmét még máig is a tűzhelyben égetik el, és az asszony kifésült haját is ott semmisíti meg. Mint már láttuk, a funkcióját vesztett hiedelemből hiedelemmonda lesz, az emberi életből, a termelőmunkából átmegy az elbeszélő kultúrába, ami lényegében a kommunikáció kultúrájának egy része. 20