Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Mindig az év eleje volt a vizaszállítás ideje. Ekkor jutott el a viza a gráci piacra, ahol a halvásárlás mellett más, a konyha számára szükséges eledelt is vásároltak. Az 1646-os elszámolásból megtudjuk, hogyan osztottak fel egy karika vizát. (F. 74) Ebből az évből marad ránk az egyik legteljesebb adatanyag, amely nemcsak a halvételt, hanem a halszállítás módját és költségeit is közli. Nemsen István 1648. február 4-én írja: „Az halas emberek közelednek adja értésre menny karika viza és egyéb hal kelt'. A halkereskedés két forrást használt ki. Az egyik a helyszínen, azaz a tolnai vidéken való felvásárlás, a másik a Batthyány-birtokokon áthaladó halkereskedőktől való megvétel. Az utóbbi esetben csak az árut fizették, a szállítás költsége ekkor nem jelentett terhet. Arra lehet következtetni, hogy ez esetben elővételi jog illette meg a földesurat. 1648. február 19-én írja Nemsen István, hogy a sós halakat visszatartotta, addig másnak nem engedte vásárolni, míg az uraság nem közli, mennyire van szüksége. A válasz után intézi a vásárlást. (F. 75) Az 1648-ban talált anyag a továbbiakban a tájon belüli eladásra, pénzbehajtásra vonatkozik. (F. 76) Ez a feladat Jobbágy Jeremiásra hárult. Március 2-án közli, hogy „Jurkó a hal árában küldött 165 forintot a Radafalvai Biró által". Németújvár és Fürstenfeld között élénk kapcsolat volt. Ez vonatkozott az itteni iparosokra, de a kapcsolat révén fejlődésnek indult polgárváros rendszeresen halat is átvett. Ez a mészáros dolga volt. 1648. március 4-én írja, hogy a fröstöni mészáros felkeresi majd az uraságot, s alkudjanak meg, majd arról panaszkodik, hogy késnek a fizetéssel. (F. 77) 1649-ben a böjt igen korán volt, és emiatt februárban már igen sürgőssé vált a halszállítás. Nemsen István arról ír, hogy a katonaság is venne sós halat, majd február 6-án beszámol arról, hogy Grácba elindította a szállítmányt. Az Eszterházyak már évek óta kereskedtek hallal, most azt látjuk, hogy a Csákyak is. A gráci tanáccsal is egyezkedni kell, hogy a viza fontját ezután is 12 krajcárért adhassák. Útlevelet is kérnek a fegyveresek miatt. Gyorsan követik egymást a levelek, intézkedések. A szekeresekkel alkudoznak a viteldíj miatt. Megtörténik az is, hogy megbüdösödik a hal, és ki kell önteni. (F. 78) 1650-ből hiányzik az elszámolás, de a tiszttartó megemlíti, hogy a Bicskén lakozó Latos János, Latos György, Berecky Péter, Győrfy András és Bán János negyven karika halról számolt el, 12 karika halat besóztak; Györfy arról is elszámol, hogy mennyit fizetett a török és magyar kísérőknek. 1651-ben folytatódnak az elszámolások, szó esik besózásról, füstölésről, pisztrángról. (F. 79) Scholtz Christoph április 5-én a lehalászással kapcsolatban jelenti, hogy megkezdik a tó vizének leeresztését, a halászt oda hozatja, amint a lajtok ideérnek. Ebből kitűnik, hogy a ma is szokásos módszert követték, tudniil198