Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. 77. A hal és a társadalom Amíg a Nádasdy birtokok területén a 16. század közepe után a hal, a tógazdálkodás egyre nagyobb jelentőségű lett, az ettől délre fekvő főuraknál gazdaságilag szinte jelentéktelen maradt. A meglévő halastavak, a patakok hala elsősorban az önellátást szolgálta. A hal böjti eledel volt, és nem tartozott a mindennapok konyhájához, friss hal szinte afféle ínyencségnek számított. A böjti halat itt nagyrészt a Bécsben vásárolt hering és Stockfisch /szárított tőkehal/ jelentette. Arról azonban nincsenek erről a tájról írásos adataink, mennyi hal került ki a jobbágygazdálkodásból, illetve milyen viszony volt a földesúr, annak tisztviselői és a paraszti alattvalók között. Ezekre vonatkozóan csak szinte egy évszázaddal később, az 1640-es években találunk választ. A körmendi levéltár adatai a 16. század idején többségükben a főúri családok egymásközti halmozgásáról tudósítanak. Ezek közül az egyik legkorábbi 1510-ből származik, amely szerint Bajnai Both András bán és kapitány Batthyány Boldizsárnak levelet küldött Zreda-ból (Muraszerdahely?), és kéri, hogy étkezési kárászt küldjön (Függelék 7 : 1.). Valóban nagy hiány lehetett, ha egy vörösszárnyú keszegért külön levelet írtak. 8 Az 1535. évből származó adat szerint Zele Jakabnak Canj Akácioshoz küldött levelében említi, hogy előző évben a Mura forgóján sok halat fogtak, a halászokkal megosztoztak, a jeles halat magának tartotta és a várba is küldött. 9 (F 2.). A jelek szerint a főúri háztartások Zalában és Dél-Vas megyében ekkor még a Mura halával éltek, és az itteni halászatra voltak felkészülve, 1539-ben írta Kanizsa vára prefektusának István diák levelét, mely Csurgón „ez év Szent Péter estéjén" keltezett, hogy a cége elromlott, csak az a haluk van, amit a tóban fognak. (F 3.) Cégével kapcsolatos következő adatunk is, melyben 1577. január 16-án Bánffy Miklós küldött Batthyány Boldizsárnak, mentegetőzik, hogy cége csináló mestereket nem tud küldeni, mert neki sincsenek (F 4). Cégét vertek a Dunán, annak mellékfolyóin már a 14. században. Ennek mestere a cégemester volt és ez a cége ugyanúgy, mint annak szerkezete nem lehetett itt a Murán más, mint az, amilyent az admonti apátság szintén ezen a folyón állíttatott. Irodalmunkban kevés szó esik arról, hogy a középkorban Ausztria területén is fejlett halászat volt. Wacha írja: „A középkorban a vizafogás nálunk nem tartozott a ritkaság közé. Már 1399-ben szabályozta a klosterneuburgi apát a vizavásárlást, ha a kolostor nem vette meg, a halász szabadon eladhatta. A Passau melletti kolostor Niedernburg 1356-ban szabályozta a vizakereskedést. A későbbiekben, 1515-ből: „Item zu Wienn két centner és 28 Ib. Hausen, amiért kiadtak 11. lb.6 ß 20 d. Vám és szállítás 3 ß 20. D. 1516 elején 50 lb. Viza vásárlását jelzik. 1516 ismét: Item Pecha Archicius mester Bécsben vett számunkra két center és 42 lb. Vizát a vétel, a szétda179
