Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. rő vas)".

150 Ugyanezen évtizedben olvassuk: ,Д bokorvarsa árt az ivadéknak, ha szájával állítják a vízfolyásba. A jövőben csak akkor szabad használni, ha nagyobb része a másik irányba áll."

151 Gyakran találkozunk a „Zaunreuse, Laiterreuse" megnevezéssel, ennél mindig szárnyasvarsáról van szó. 1544-ben az Abersee-n egy sagénához 12 szárnyasvarsát engedtek meg. 1617-ben egy „Vierthailer" (egy szagéna-jog negyedrészű tulajdonosa) csak tíz szárnyasvarsát és „Zechen Klain Naßgarnreuschen"-t rakhatott ki. A szárny hosszúságát megszabták. Ez csak egy öl lehetett, a „glaidt"(Geleit) a szárny szintén egy öl. Ebből kettő volt és így egy szárnyas varsa három ölt tett ki.

152 A szagéna-jog keretében a St.Wolfgangsee-n egy sagénához 32 fonalvarsát engedélyeztek. Mindegyikét 60 szemből kötötték.

153 A lilienfeldi cisztercita apátság 1555-ben előírta, senki se zárja le szárnyasvarsával a patakot. Aki ezt megteszi, 12 forint büntetést fizet.

154 Oklevelein gyakran emlegetik, hogy a varsákat illetéktelen személyek rámolják ki, a halász a szomszéd varsájából kiveszi a halat és az üres varsát rakja vissza. Ilyesmin csípték el a liferingi halászokat 1782-ben. Büntetésük: az egyiknek egy hónap vasban, kettőnek pedig kényszermunka.

155 Csak egyetlen közlésben találkozunk a pisztrángvarsával, melyet gyorsfolyású patakokban állítanak be. Két cövekkel verik a mederbe úgy, hogy a szája a vízfolyásirányban van. Ez csak a kelet-ausztriai Alpokból ismert.

156 A szárnyasvarsát Raab és Jungwirt a jelenkorban is megtalálta. Az általánosan használt hálóvarsa szájához egy „Leitert" (szárnyat) kötöttek, így ebből ekkor a megnevezés szerint is „Zainreuse" (kerités) lesz.

157 Ugyancsak ő említi meg a „Trommelreuse"-t (dobvarsa), amelyet gyakran „Garnsak"-nak (hálózsák), avagy „Garnkorb"-nak is neveznek. Ezek 80-120 cm hosszúságúak, 50-75 cm az átmérőjük, három karikájuk van. Kishalászok használják kárászra, de néha nagyobb halakra is. A mai időkből A. Raab adott kimerítő leírást közre. Szerinte a név „Reuse" a „ Reisig"-re (vékony ág, vessző) vezethető vissza. О megkülönböztet „ Korbreuse"-t, azaz vesszővarsát és „Garnreuse"-t, amelyet fonalból kötnek. Ezt korábban még házilag készített fonalból kötötték, ma általánossá vált a műanyag fonalból való. Ezt gyakran „garnschlauch, Stellsack" néven is említik. A „Korbreuset" a halászok maguk kötötték vesszőből. Gyakran előfordult, hogy ez a vesszővarsa a vízben kihajtott, kizöldült. Erre jobban mentek a halak. A hálóvarsák szemnagysága 2030 mm, ma már fémből vannak a karikái.

159 Eferding környékén, FelsőAusztriában a varsa hosszától függően a szerszámnak két vagy három torka van. Itten gyakori a „Drahtreischbn" (drótvarsa), amelyet csak kishalászok raknak ki.

160 165