Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN mesterim, hogj oda bocshatanam, hogj soha te keg. Meg nem tartanám. De latya isten, hogj énnekem ninchenek, hanem az mikor az mi megh halth zerelmes wrunk attayank is ez féléiéth az Murán chinaltatoth, tahat myndenkoron az Zekel vraktul kertwnk reiea mestereket es wk attak imar mastan vadnak nikikis az fele mesterek, az vágj ninchenek the keg, üönem tudom írnom, mieg holta elöth eginihain eztendewel zegen vram attyam az zegiet el hattá puztulni, és sem chinaltatam oztan az után."

127 így írtaThurzó Erzsébet 1558. Márton nap előtti szombaton: „Wolt nagyságtoknak Seredy urammal valamy Duna zakadek wyze, kyn bathory uram Seredy wrammal zegyet chynaltatott, kyhez enis kez woltam volna mynden költségemmel, de az wr nem engette, es ott a zegyen fogtanak tizenkét vyzat en penig az wrhoz mentem es N:zwawal az wrtul kertem vyzat, hogy N.fel kwlgyem es wr ada Niayandeken egy vyzat, ahoz az egy vyzahoz esmet pynzen kertem egyet, atzys örömest ada."

128 A kereszténységen belüli vallási harc, az ellenreformáció előírásai a társadalom ekkori rohamos fejlődése, a török birodalommal kialakult kereskedelmi kapcsolatok révén növekedő gazdaság következtében a török birodalomhoz kapcsolt magyar területeken is intenzív lett a halászat. Az árutermelés során ekkor (és nem korábban) kialakult a Duna-mentén és mellékfolyóin a halásztársadalom, mint közösség. A halászok, a vizek bérlői, ezek tulajdonosai, a területi és állami szervek, valamint az értékesítés hatottak egymásra, ugyanakkor egymástól függő helyzetbe kerültek. A magyar Duna-szakasz és mellékfolyóinak halászata is bekapcsolódott a közép-európai árutermelő halászatba. Hagyományos eszközanyag ebben nem volt gátló, mert ez korábban is a halfajtákhoz, a víziviszonyokhoz és halászszervezetekhez igazodott. Az árukereslet következtében kialakult halászat több irányba hatott. A társadalmi rétegződés, és az ebbeli függés során sokirányú kapcsolat állt elő: a hatóságok, a földesúr, akihez a víz tartozott, a bérlő, a halászközösség, a halkupecek, a kereskedők, a fuvarosok egyrészről. Másrészről viszont a belső változásokat is figyelembe kell vennünk. A főhivatású árutermelő halász hálóihoz nagymennyiségű fonalra volt szükség, ennek nyersanyagát a lenes kendertermesztő parasztok szállították, a köteles dolgozta fel, és csinálta a hálókat, a halszállítás hordókban történt, ezt kádárok készítették, akik viszont ehhez azt a fát használták fel, amelyik most már áru lett, a fuvarozáshoz kellett a kocsi, melyet a bognár állított elő, ennek viszont szüksége volt a kovácsra, a hosszú útra alkalmas lófajtákról is gondoskodni kellett. A fuvarosok, és az útvonal mentén lakó emberek hatottak egymásra. Az érintett városok és Bécs az árucserében is jelentősek voltak. Török és magyar bérlők és halászok közötti kapcsolat a kultúra közvetítésében sem volt jelentéktelen. 160