Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN ban írta le, és hozzáfűzte, hogy „igen sok nagyon régi szigonyt még ma is használnak. Ennek az az oka, hogy évszázadokon keresztül az ellenőrök ezeket elkobozták, és feldobták a padlásra, vagy pedig a hivatalos lomtárba tették. Meghalt az ellenőr, avagy leváltották, az elkobzott szigonyok pedig az új halőr padlására kerültek, a korábbi halőr padlásáról az ott levőket ellopták, és ezzel a szigonyok évszázadokon keresztül őrizték formájukat. Ugyanitt írta, hogy Großarlertalban egy szénégető egy öreg serpenyőből csinált szigonyt és ezt igen eredményesen használta. Egy Gerichtswandel-ra. ítélték el, ami összeget részletekben a béréből vontak le. „De mivel a jóember békafogás közben (ami megengedett volt) halat is lopott, még két Gulden „ Warnungstrafe"-ï2. büntették meg.

45 1708-ban arról kapunk hírt, hogy „a Zellerben korlát nélkül hálóval és szigonnyal halásztak, és a hallopás a békázás ürügye alatt igencsak virágzott. Ez Mittersilben volt."

46 1779-ből olvassuk: „A Haldensseen csukaszigonyokat használtak. Négyágú szakás, „vierfachen Widerhaggen

", amivel a hal tolvajok a csukát kifogták."

47 A szigonyt, mint orvhalászeszközt szigorúan tiltották, a halászoknak azonban, akik saját vizeiken halásztak, megengedték, de nem rendszeres halászatra, hanem olyan kivételes esetekre, amikor nem tudtak a visszahúzódott ragadozókkal hálóval dolgozni. Ebben az esetben a halat „kiszúrták".

48 így szabad volt a szigonyt használni, de csak egy napra, és nem mindenütt. A Halleinben dolgozó sóbányászok egyik privilégiuma volt a „Nasenstechen". 1534-ből megtudjuk, hogy a bányászok Mooshamnál húsvét és Urunk Mennybemenetele közötti időszakban szigonnyal foghatták a halat. A Landesfürstlicher Pflegegericht az emiatt kialakult vitában úgy döntött, hogy a halleiniek engedélyezett időszaka megmaradt, a tamswegi polgároknak viszont megengedték, hogy Szent Györgytől Szent Bertalan napjáig szintén így halászhattak a Murában, de csak a településhez tartozó szakaszon, és ők nem szigonnyal, hanem szákkal. Más szerszámot nem engedélyeztek nekik.

49 Erről későbbről, 1789-ből további adatokat kapunk. „Borzalmas volt a Nasen, a paduc (Chondrostoma nasus L.) ivásakor, tavaszkor. (Ez a halleini sóbányászok régi privilégiumához tartozott, ezt nekik engedélyezték, valamint a sószállító hajósoknak Lauferből és Oberndorból.) A paducok egymás hegyén-hátán álltak a Salzach holtágába, amely Halleinen folyik keresztül, ahova ivásra jöttek. Amikor besötétedett, a parton máglyákat gyújtottak és „Kinnspan"fáklyákkal a kezükben özönlöttek az emberek a vízbe, lármázva, ordítva agyonszúrtak minden halat, amit csak elértek.

50 Hasonló tömeges szigonyozás a lieferingi halászoknak volt engedélyezve. Ezek a Surban néha olyan mértékű tömegirtást végeztek, hogy a döglött haltömeg miatt a többi paduc már nem tudott tovább jutni, aminek a Sur 146