Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Kevés európai állam van, amelyikben az etnográfiai kutatások olyan aktivitást értek el, mint Magyarországon. Tudomásom szerint éppen ebben az országban jelent meg elsők között egy összefoglaló leírás a nemzeti hagyományos kultúráról: „A magyarság néprajza". Az európai szellem legmagasabb fokán álló szakemberek közreadták a határokon belül és azon túl élő magyar anyanyelvű közösségek kulturális képét, de kihagyták belőle azoknak a leírását, akiknek hazája évszázadok óta ugyanezen a földön volt és van, akik a magyar anyanyelvű honfitársakkal együtt élve hatottak egymásra. Egyik oldalról csak a „magyart" írták le, másikon pedig megnyitották az utat azoknak a külföldi kutatóknak, akik szintén csak a nemzetit keresték. Mivel ezek sem hasonlították össze eredményeiket a magyarságéval, a nyelv alapján szintén jellegzetes „nemzeti kultúrát" adtak közre. Ez a szemlélet hatott a „nemzetiségi" politikusokra is, és mindmáig minden kisebbségi törvénybe automatikusan belefoglalják azok nemzeti kultúráját is. Ez történik ma is, amikor éppen Közép-Európában a legveszélyesebb nemzetiségi feszültségek mutatkoznak. A törvényhozók még ma is a 19. század nyelv-nemzeti kultúrideológiájában élnek - ott is, ahol nyelvcsoportok szétszórva, évszázadok óta más nyelvű szomszédokkal tartanak kapcsolatokat, és bizonyíthatóan ugyanazt a hagyományos kultúrabeli jelenséget, „falunyelvükön" fejezik ki. Ausztriában „Sprachgruppen"-törvényt hoztak és természetesen belevették a más nyelvű, egymástól elválasztva élő falu-nyelvcsoportok „nemzeti" kultúráját. Ezt tették annak ellenére, hogy éppen itt, főleg Burgenlandban, az utolsó harminc év folyamán figyelmen kívül hagyható összehasonlító kutatások folytak. Személyes véleményem szerint az állambeli többségnek erkölcsi kötelessége a más nyelvű honpolgárok anyanyelvének megtartását lehetővé tenni. Azt azonban — a helyzetet ismerve - éppen a kis nyelvcsoportok és az együttélés érdekében károsnak tartom, ha csak a nyelvszámlálási statisztikára építve, a 19. század szellemében, automatikusan befoglalják a nemzeti kultúra fogalmát is úgy, hogy a kutatási eredményeket nem veszik figyelembe. (Szenteleken /ma: Stegersbach, A/ él három magyar anyanyelvű család. Ezeknek magyar nemzeti kultúrát tulajdonítanak, Alsóőrön /ma: Unterwart, AJ két német nyelvű és akkor ezek az ősi német kultúra őrzői.) A mintegy harminc év óta folytatott burgenlandi összehasonlító kutatásaim során sok időt szenteltem az itteni magyar nyelvű falvak hagyományos kultúrájának megismerésére. Állandóan figyelembe vettem a kultúra alépítményét és a felépítményét: azt, ami a túlélés törvényeiből fakad, és azt is, ami változtatható és változó. Német és magyar nyelven írtam is erről eleget. Munkáim visszhangra találtak Nyugaton és Magyarországon is, de nem azoknál, akikről és akiknek írtam. Ha mégis, akkor csak annyiban, hogy miért írtam meg róluk ezt, meg azt, miért vettem be elbeszélésköte12