Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. szűkítve „ősmagyarnak" tekintenteni, amelyek csak a magyarság tulajdona lennének. Az ilyesmi csak azoknak az időknek felel meg, amikor ez a személet kialakult. Minden akkori nemzetállami önállóságra törekvő vagy ezt megtartani szándékozó európai nép esetében az volt a „nép"-rajzi kutatás célja, hogy az egyes kulturális jelenségek nemzeti sajátosságait bebizonyítsa. Ebből a mai korszerű néprajzi kutatások számára az ilyen bizonyítékkal szolgáló kutatások megvetett „melléktermékei" hasznosak. - Hermann és Jankó gazdag anyagot nyújtanak a halászvizek felosztásáról, ennek mind tulajdonosi, mind használati joggal való kapcsolatáról, továbbá a gyalom használatáról és a halászmunkaközösségről is. A Balatonnál végzett kutatásaimmal kiegészítve, ezek a jelenségek nagyon fontosnak bizonyultak a feudális kori hagyományos halászati tevékenység fent leírt viszonyainak összehasonlításánál. A magyar királyok is a szerzetesek behívásával gondoskodtak az ország kulturális műveléséről, és ahogy a mondsee-i kolostor az Agilolfingerek földesúri felügyeletével és jogaival volt felruházva, úgy az 1055-ben I. András által alapított Benedek-rendi tihanyi apátság a Balatonnál is el volt látva minden a hasznot hozó, gazdasághoz szükséges föld- és jogi tőkével. A Tihanyi Apátság alapító levele

9 Herman számára csak annyiban volt forrás értékű, amikor abból számára kiderült, hogy a Balaton környékén 10 halász az egyházi földesúri tulajdon jobbágyaihoz tartozott. A ránkmaradt tihanyi alapítólevél szövege és a mondsee-i adományozás szövege között feltűnő azonosságokat lehet felismerni. A tihanyi Benedek-rendi szerzeteseknek nyújtott királyi adomány mindent magába foglalt, ami „a táplálkozásokhoz, karjaikhoz és ruházkodásukhoz szükséges, hogy Isten szolgálatában ne csüggedjenek vagy bármilyen más okból kifolyólag szüneteltessék szolgálatukat", tehát a szerzeteseknek volt „20 ekés szántóföldjük, 60 házuk lakokkal együtt, 20 vincellérük szőlőssel együtt, 20 lovászuk, 10 halászuk".. .stb. Az adomány tartalmazott továbbá egy megfelelő, az apátsághoz tartozó vízterületet és meghatározta, hogy ezen belül minden „nádas és halászhely" hozzátartozik. Néhány halászhely - valószínűleg a Mondsee BannWasser

10 értelmében - amely még külön felsorolásra kerül; mindent egybe vetve a templom „cselédei" (=jobbágyai), „samt ihren Feldern und Fischerlpätzen, welche sie bisher gemeinsam mit dem übrigen Volk besaßen" (együtt a földjeikkel és halászhelyeikkel, melyekkel eddig a többi lakossággal együtt birtokoltak), most az apátságé lettek, és jobbágyok lettek, összesen 140, „háznépe". A „háznépe" fogalom - az eredeti latin szövegben: mansio - a magyarországi feudális halgazdálkodásban nagy jelentőségű; vessük össze ezzel a halászati joggal rendelkező mondsee-i „házakat". Herman a 12-13. századból származó olyan okiratos adatokat mutat be, amelyekből a „mansio" fogalmat mint családjogi, és a gyalom kezelésében munkamegosztásban szerveződő csapat fogalmát emelte ki.

11 Ilyen munkaközösség - ahogy a magyar forrásokból világossá válik - szövetkezés szerűen szerveződött, mégpedig olyan formában, 127