Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN házigazdám kijelentésén; ha eszkimókat vagy szenegáliakat telepítenének ide helyükbe, azok is csak így élhetnének. Szerinte ezek megtarthatnák nyelvüket, de meg kellene változtatni kultúrájukat. Nem tudok ellentmondani neki. Én fertőztem meg őt, vagy ő engem? Megállapítása akaratlanul is átvezet engem ahhoz a három burgenlandi nyelvcsoporthoz, amelyek hagyományos kultúráját három évtizeden keresztül úgy kutattam, hogy azt kerestem, ami megvan, és nem azt, ami látóhatáromat egy nyelvcsoport szerint beszűkítette volna. Az első világháborút követő diktatórikus békeszerződések eredményeként a három nyugat-magyarországi vármegyéből átcsatolt területekből alakult ki a későbbi Burgenland, és lett a szintén megcsonkított Ausztria kilencedik tartománya. A nyolc korábbi tartomány mindegyikének megvolt a korábbi önállósága, története, hazabeli öntudata, amelyet hosszú évszázadok óta védelmeztek. A kilencedik tartományt a „nyelvnemzeti állam ideológiája" következtében csatolták Ausztriához. Eszerint az azonos nyelv azonos kultúrát jelent, és a nyelv a kultúra! Ez az ideológia ma is él, és éppen Közép-Európában napjainkban is komoly konfliktusokat vált ki. (Gondoljunk csak arra a kijelentésre, ami szerint ahol egy szerb él, az Szerbia és a szerb kultúra területe. Korábban Hitler hangoztatta ugyanezt, és tette a német állam határán kívül levő hazájukban élő német anyanyelvű embereket földönfutókká. A nyelv-nemzeti kultúra ideológiájával manipulálták őket, és amikor a nagy hatalmak döntésére Németországba áttelepítve jöttek rá arra, hogy kultúrájukkal idegenbe kerültek.) Burgenland a Dunától délre Alsó-Ausztria és Stájerország peremén húzódik a szlovén határig. Ennek a területnek a hagyományos kultúráját nem vizsgálhatjuk máig sem a hajdani magyarországi vármegyék jogállásának ismerete nélkül. Évezredes jogi helyzetük, belső gazdasági felépítésük nyelvbéli különbség nélkül hatott az ott lakók életére, táji kultúrájára. Ügy is mondhatnánk, hogy megvan a vármegyék szerinti kultúrtáj is. Természetes, hogy ezek a kultúrtájak átmennek egymásba, nem képeznek élesen megkülönböztethető határokat. De ezt a középkortól érvényes országhatárok sem jelentették. Ha mi például a pannon kultúrterületről beszélünk, akkor ennek határa nem a történelmi magyar-osztrák határ volt, hanem az Alpesek keleti határa. Több évtizedes kutatás eredményeként meg tudtuk állapítani, hogy - minden látszólagos különbség ellenére, függetlenül a nyelvtől - a mindennapi életet megtartó, azaz az alépítményt jelentő hagyományos kultúrában nem találunk jelentős különbségeket. Ami mégis megvan, az a tartományi törvényhozás mellett azzal függ össze, hogy az állandó török veszély nem akadályozta meg a városképződést és ezzel párhuzamosan a polgári kultúra állandó hatását sem a paraszti életformára. Délnyugat-Dunántúlon 10