Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
III. rész Burgenland és 1956 - Prickler, Leonhard: A magyar menekültek számára nyújtott állami és magán segélyakciók Ausztriában
BURGENLAND ÉS 1956 A menekültek elszállásolása Az Ausztriába többnyire vagyontalanul érkező magyar menekültek gyorssegélyét és elszállásolását Burgenland összesen 87 településének 214 objektumában szervezték meg, általában iskolaépületek, tűzoltószertárak, települések hivatalainak, a plébániáknak, a vendégfogadóknak és az üresen álló lakóházaknak helyiségeit rendezték be, valamint gyűjtőtáborokat hoztak létre, ahol a menekültek továbbutazási lehetőségük hiányában egy-két napig lakhattak. E 214 táborhely nem mindegyikét használták a menekültmozgás teljes ideje alatt, egy részüket 1956. november végén, december elején, a legnagyobb menekültáradat idején rendezték be rövid idő alatt, s néhány nap múltán, mihelyst enyhült a helyzet, ismét felszámolták azokat. Érdekes, hogy Kismarton (Eisenstadt) és Nagymarton (Mattersburg) környékén összesen 11 ilyen gyűjtőtábor volt 23 , ami magyarázható azzal, hogy ezekről a helyekről könnyebben el lehetett szállítani a menekülteket a kismartoni (Eisenstadt) közvetítő-menekülttáborba, mint a tartomány messzebben fekvő helyeiről. Érdekes tény az is, hogy viszonylag sok menkültet megérkezésük után rögtön helyi magánemberek vettek pártfogásba, anélkül, hogy gyűjtőtáborokba kerültek volna; főként akkor állt fenn ez a helyzet, ha a menekültnek rokonai voltak Burgenlandban. A hatóságok támogatták ezeket a magánháztartások nyújtotta elszállásolásokat, hisz mindezek tehermentesítették az állami és magán segélyszervezetek támogatási rendszerét. Mindezt kiegészítvén a Burgenlandi Apostoli Adminisztratúra a menekült gyermekek, fiatalok és nagycsaládosok számára saját gyűjtőhelyeket állított fel Kismarton (Eisenstadt) (Gloriette Ifjúsági Otthon), Vimpácz (Wimpassing) (Gyermekotthon) és Savanyúkút (Bad Sauerbrunn) (Karitász Otthon) telepüTábori mise a kismartoni (eisenstadti) táborban (Otto Parhmer magántulajdona) A kismartoni (eisenstadti) Ignaz Till utca, 1956 októberétől 1957 júliusáig a magyar emigránsok lakónegyede volt (Burgenlandi Tartományi Levéltár) 97
