Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Bajzik Zsolt: A Kádár-korszak (1957–1989)

A forradalom leverését követően teljesen felszámolták a még formálisan létező munkástanácsokat, s a dolgozók érdekvédelmét a hivatalos szakszervezetekre bízták. Ezek irányítására újjászervezték a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a SZOT-ot. A Népfront tevékenységét is az MSZMP irányította, amely nem tömegszervezet lett, hanem a társadalmat ellenőrző és irányító szervezet. Ezzel helyreállt a pártállami szerkezet, amelynek lényege, hogy elvileg az országgyűlés volt a legfőbb törvényhozó és a kormány a legfőbb végrehajtó szerv, a gyakorlatban viszont a pártvezetés határozatait, utasításait hajtották végre. 1957-ben „rendezték" az egyházak helyzetét, miután vezetőiknek ki kellett nyilvánítaniuk a kormány iránti bizalmukat és támogatásukat. 1959-ben felújították az 1951-ben létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységét, mely továbbra is ellenőrizte az egyházakat és beleszólt életükbe. 1958-ban már csak az egyénileg gazdálkodó parasztság számított idegen testnek a pártállami rendszeren belül, amelyek képesek voltak a szocialista államtól függetlenül biztosítani megélhetésüket. A Kádár-kormány - 1956 végétől - több, a parasztság számára kedvező intézkedést hozott. A hatalom azonban az intézkedéséket csak átmeneti lépésnek tekintette, mivel célja a mezőgazdaság kollektivizálása volt. 1958 telén megkezdődött a termelőszövetkezetek, a téeszek szervezése. Ennek előkészítésére a kormányzat megemelte a gazdagabb parasztok adóját, miközben a téeszekét csökkentette. A kollektivizálás 1958-1961 között zajlott, amelynek során 1 millió embert léptettek be a termelőszövetkezetekbe. Az állami és szövetkezeti gazdaságok kezére került föld meghaladta az ország szántóterületének 90 %-át. Ugyanakkor, ha szerény mértékben is, de növekedett a mezőgazdasági termelés, s ebben nagy szerepe volt a parasztoknak engedélyezett ún. háztáji gazdaságoknak, melynek következtében megszűnt a mennyiségi élelmiszerhiány, mérséklődtek az ellátási zavarok. A Kádár-kormány gazdaságirányítói nem hagyhatták figyelmen kívül a forradalom tanulságait a második hároméves terv (1958-1960) kidolgozásakor sem. 1961-ben a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezésével a pártvezetés kiadta a jelszót: „Meggyorsítjuk a szocializmus építését". 11 A hatalom megerősödésével, a gazdasági stabilizációval párhuzamosan enyhültek a diktatúra módszerei is. Bár még voltak folyamatban büntetőperek az 1956-os forradalmárok ellen. 1959-ben megszületett az első részleges amnesztiáról szóló rendelet, amelyet 1960-ban egy újabb követett. A Kádár János által megfogalmazott új jelszó - „Aki nincs ellenünk, az velünk van" - kifejezte a kiegyezés lényegét. A MSZMP 1959-es és 1962-es kongresszusain egyrészt megfogalmazták a „kétfrontos harc" sikerét, s a legfőbb célt, a szocializmus alapjainak lerakását, másrészt kinyilvánították, hogy megtörtént a „kizsákmányoló osztályok teljes felszámolása", és „megszületett a nemzeti egység". A konszolidációs folyamat lezárásaként megváltozott Magyarország nemzetközi helyzete, amikor az USA kezdeményezte az ENSZ-ben a magyar kérdés levételét a napirendről, a magyar fél pedig általános amnesztiát hirdetett, melynek során 3 ezer politikai elitélt szabadult ki.

12 A társadalmi megnyugvást, sőt egyetértést sugalló propaganda, a diktatúra enyhülése, az életkörülmények javulása, és annak elhitetetése, hogy az adott nemzetközi körülmények között ennyit lehet tenni az ország és a nép érdekében, egy lassú belpolitikai konszolidációhoz vezetett.

13 A gazdaságban nem változott az ideológia és az irányítási rendszer. Az 1957-ben kezdődő gazdaságpolitikát korrekciósnak nevezték, s ez az ötvenes évek szélsőségeinek visszafogását jelentette. A gazdasági fejlődés üteme évi 4-5 %-os volt, a beruházások hatékonysága azonban nem ütötte meg a kívánatos mértéket.

14 Vas megye ipara 1958-60 között jelentősen növelte termelését. Erre az időre esik a szombathelyi cipőgyár rekonstrukciója, a Pamutipar bővítése, a REMIXgyár letelepítésének első szakasza.

15 Vas megyében Gonda György neve fémjelezte ezt a korszakot, aki a Vas Megyei Tanács élére 1957 novemberében került, s ezt a tisztségét 1978-ig töltötte be. Ez idő alatt a tanácselnök kezdeményezésére nagyszabású ipartelepítés folyt a megyében. A 70