Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
I. rész A nyugat-magyarországi térség - Kolnhoffer Vince: Megtorlás a nyugat-dunántúli régióban
A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG Nagy Imre a bíróság előtt (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fotótár) csat, melynek ítélete ellen fellebbezni nem lehetett. Betiltották, vagy akadályozták a működését az olyan szervezeteknek, ahol ellenállás szervezését vélték felfedezni. A forradalom után mintegy 22 ezer embert állítottak bíróság elé, az elítéltek száma meghaladta a 16 ezret. 16-18 ezerre tehető azok száma, akikkel szemben közigazgatási intézkedést közbiztonsági őrizetet, kitiltást, rendőrhatósági felügyeletet stb. foganatosítottak. A megfélemlítést, bosszúállást szolgáló bíróságok 300-nál több halálos ítéletet hoztak, 229-et végre is hajtottak. Több százan vesztették életüket a tüntetők elleni sortüzek következtében. 1957 májusában oldódni látszott a feszültség. Elmaradt a márciusi újrakezdés, a MUK. Április 13án feloldották az éjszakai kijárási tilalmat. Május 1-jén megtartották az első nagy tömeggyűlést a forradalom óta - ezen több mint 400 ezren vettek részt a Hősök Terén. Május 29-én összeült az országgyűlés, ahol 28 képviselőt megfosztottak mandátumától. A parlament ekkor hagyta jóvá a Kádár-kormány intézkedéseit. Nagy Imre felelősségre vonásáról Kádár 1957. március 21. és 27. közötti moszkvai útján döntöttek. A kemény fellépést a szocialista országok vezetői is szorgalmazták. Nagy Imre nem volt hajlandó lemondani miniszterelnöki posztjáról és megtagadta az együttműködést. Az 1958. június 9. és 15. között - teljes titoktartás mellett - megtartott perben Nagy Imrét halálra ítélték. 13 A forradalomban aktívan résztvevőket nem csak bírósági eljárás útján büntették. Akinek nem ítélték olyan súlyosnak a cselekményét azt is különböző retorziókkal sújtották. A Zala Megyei Tanács apparátusából „racionalizálás" címén távolították el „azokat az elemeket, akik az ellenforradalomban tevékenyen részt vettek, illetve a tanács forradalmi bizottságában működtek, vagy megnyilvánulásaik arra mutattak, hogy az ellenforradalom oldalán állnak." Az elbocsátott 31 személy közül 12 tudott elhelyezkedni máshol, 7 személyről nem tudták, hogy hol tartózkodnak valószínűleg disszidáltak. (Az elbocsátottak száma tartalmazza a bíróságon elítéltekét is.) 14 43