Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

Markó Péter: Köszöntő

KÖSZÖNTŐ Nézzük tehát a felsorolást: - Biztosítani kell a rendet és a nyugalmat annak érdekében, hogy a tárgyalások azonnal megkezdődjenek a magyar és a szovjet kormány között a szovjet csapatok Magyarországról való azonnali kivonása érdekében. - Az üzemek, intézmények alakítsák meg haladéktalanul a munkástanácsokat és a dolgozók követeléseit ezen keresztül juttassák el a Nemzeti Tanácshoz. - A Nemzeti Tanács egyet ért és a legkövetkezetesebben támogatja a dolgozók által előterjesztett javaslatokat, így többek között a bérek, a fizetések és családi pótlékok felemelését, a nyugdíjak rendezését, a gyermektelenségi adó eltörlését, a normák és a begyűjtési rendelet felülvizsgálatát. - Követeli a Nemzeti Tanács a nemzeti kormánytól a dolgozók szociális helyzetének, elsősorban a lakásviszonyok gyors megjavítását. - Küzd a Nemzeti Tanács a nők munkakörülményeinek megjavításáért. Követeli a gyermekes anyák éjszakai foglalkoztatásának fokozatos megszüntetését. - Követeli a városfejlesztés konstruktív terveinek mielőbbi kidolgozását, meglévő üzemeinek továbbfejlesztését, a város minden lakosa számára megfelelő munkalehetőség biztosítását. - Követeli a nemzeti hagyományok ápolását, március 15., október 6. nemzeti ünneppé való nyilvánítását. Követeli továbbá, hogy a Március 15. téren a nemzeti zászló állandóan felállítva legyen. Követeli az utcanevek azonnali felülvizsgálását és a nemzet nagyjainak, valamint Szombathely város kimagasló szülötteinek nevére való változtatását. - A Nemzeti Tanács vállalja a közellátás teljes zavartalan biztosítását. Gondoljanak bele, mi változott a követeléseket illetően. Ma, amikor 17 évvel az '56-os forradalom történelemmé rehabilitálása után a közélet kicsinyes torzsalkodásai és nemzetárulás-gyanús jelenségei közepette felnő lassan egy nemzedék, amely nem tudja, hogy mi a totális diktatúra, mit jelentenek az arcukkal lefelé elföldelt halottak, újra szükség van azokra, akik névtelenül, szerényen, személyes példájukkal, napi áldozatvállalásukkal, bátor szókimondással emlékeztetik a fiatalokat '56 tanulságaira és a jelen veszélyeire. A történelem nem eshet ki a nemzet emlékezetéből, s az ünnep, a mai nap is jó alkalom a történtek felidézésére és továbbgondolására. Az ünnep nemcsak a múlt iránti kegyelet, hanem a jövőre készülő tudatos cselekvés is. Ha ünnepelni akarunk, lelkünket is öltöztessük az ünnephez méltó ruhába. Ha ünnepelni akarjuk október 23-át, készüljünk föl rá. Vegyük elő eleink történetét, gondolkodva vizsgáljuk meg hovatartozásunkat, és döntsünk. Döntsük el, hogy közömbösek vagy ingerültek leszünk-e, ha október 23-ra gondolunk, vagy úgy határozunk, hogy megtisztulva, százados esőt csorgatva magunkra valljuk: „Itt az idő, most vagy soha." Itt az idő felnézni az égre, s mindenütt, ahol élnek magyarok, hinni, hogy '56 forradalma nem volt hiábavaló. Hinni, hogy még elér addig az átélhető emlékezet, mert azonosítani tudjuk magunkat október neves és névtelen hőseivel, 1956 szellemi örökségét magunkénak valljuk. Márai Sándor szavaival „A forradalomban - egy pillanatra, osztályokon túl -volt Magyarország." Most a mi felelősségünk, hogy legyen, hogy lesze Magyarország a 3. évezredben. Isten adjon erőt mindannyiunknak a felelősség vállalásához. Markó Péter VAS MEGYE KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKE 77