Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Steiger, Andreas: „Hála Istennek, hogy itt vagytok”. Államszerződés, semlegesség és a hadsereg bevezetése 1956-ban

Maga a szerződés nem tartalmaz a semlegesség­re vonatkozó tételt, annál inkább katonai ren­delkezéseket, többek között a 13-as („speciális fegyverek tilalma") és a 14-es cikkelyben. 4 1955. július 17-én a szövetségesek tanácsa utolsó el­lenőrző ülését tartotta meg, és a B-csendőrség csa­patait „ideiglenes határvédelmi egységekké" minő­sítették. A hadsereg a megszálló hatalmak unifor­misát, fegyvereit, és felszerelését, melyek a hadse­reg alapállományát képezték, hálásan elfogadta. 1955. október 26-án a Szövetségi Alkotmánnyal ki­mondták „Ausztria örökös semlegességét". Mivel a szövetségi kormány ezt - az osztrák nemzet szá­mára indentitást formáló - törvényt „szabad aka­ratából" hozta, azért ezen a napon, mert 1955. ok­tóber 25-én az Államszerződésben előírt 90 nap után az Államszerződés jogerőre emelkedésétől vált hatályossá. Konkrétan 1955. július 27-én lé­pett az államszerződés életbe. Ettől az időponttól kezdve Ausztria újra elnyerte függetlenségét, és megkezdődött a megszálló csapatok kivonulása. 5 A semlegesség Ausztria számára a 10 évig tartó szovjet, amerikai, angol és francia megszállás után a szuverenitás elnyerésének ára volt. Első­sorban a Varsói Szerződés irányába volt kiemelt jelentőségű az, hogy a NATO északi részét sem­leges blokk választja el a déli résztől. Az elmondottak bemutatására most következ­zék néhány idézet a semlegességi törvényből: (1) Semlegességének folyamatos fenntartása ér­dekében Ausztria önként kijelenti örökkétartó semlegességét, melyet Ausztria minden rendel­kezésére álló eszközökkel megőriz és megvéd. (2) Ausztria a biztonság kedvéért... a jövőben soha többet nem lesz tagja semmilyen katonai szövet­ségnek, és idegen csapatok katonai támasztpontjá­nak létrehozását sem engedélyezi területén. 6 Az Államszerződést aláíró négy ország 1955. de­cember 6-án egybehangzólag tudomásul vette Ausztria semlegességét. Ahogy azt Julius Raab államelnök a semlegességi törvényről folytatott vitán 1955. október 26-án kifejtette: „A semlegesség az államot kötelezi, de nem az egyént, az állampolgárokat... így az ideológiai semlegességre vonatkozó elkötelezettség nem indokolt. Külpolitikánk alapjának tekinthető semlegességünk csorbítása nélkül Ausztria a nyugati országok értékközösségéhez kell hogy tartozzon. " 7 Mégis Ausztria semlegességét másként gyakorol­ta mint Svájc: 1955. december 14-én az ENSZ tag­ja lett és 1956-ban belépett az Európa Tanácsba. „Hevesen támadott, vadul vitatott" volt Ausztria stratégiai helyzete, melyet a két hatalmi blokk, a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti ellentét és állandó feszültég jellemzett. Ebben az exponált helyzetben Ausztria nem lehetett katonai vákuumban, így sietni kellett a hadsereg felállításával, melynek létrehozásánál elsőként az Első Köztársaság honvédelmi törvényalkotása volt az irányadó; ez azonban fontos pontokban a Második Köztársaság számára nem bizonyult elég kielégítőnek. „A hadsereg feladata: a Köztársaság alkotmány­ban meghatározott intézményeinek védelme, valamint általában véve a rend és a belső bizton­ság fenntartása; a rendkívüli méretű elemi ese­ményeknél és szerencsétlenségeknél való segít­ségnyújtás; valamint a Köztársaság határainak védelme. " 8 De jure a kormány és a parlament hasonló tartal­mú törvényt alkotott: „A hadsereg feladata a Köztársaság határainak védelme és, amennyiben a törvényszerű polgári engedetlenség ezt igényli, az alkotmányban meghatározott intézmények védelme, a belső biztonság és rend fenntartása, általában véve a rendkívüli méretű elemi események és szeren­csétlenségeknél nyújtott segítség. " 9 Éppen a honvédelmi törvényben meghatározott „határok védelme" volt az a kihívás, melynek al­kalmazhatóságát a katonai vezetés szkeptikusan ítélte meg. A „határ védelme" éppen Burgenland számára ­itt történelmileg és földrajzilag egy hosszan el­nyúló határsávról beszélünk - jelentette az első próbatételt, amikor 1956 októberében Ma­gyarországon kitört a forradalom. Október 24-én délelőtt a magyarországi helyzetet a belügyminisztérium úgy ítélte meg, hogy a fenye­702

Next

/
Oldalképek
Tartalom