Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
III. rész Burgenland és 1956 - Prickler, Leonhard: A magyar menekültek számára nyújtott állami és magán segélyakciók Ausztriában
BURGENLAND ÉS 1956 riai nagy létszámát, eltekintettek ettől, s a kismartoni (Eisenstadt) tábort besorolták a menekülteket hosszabb időre elszállásoló táborok közé. A tábor 1957. július 15-i feloszlatásáig folyamatosan magyar menekültek százai tartózkodtak e helyen, a táborlakók legmagasabb létszáma 1200 személy volt 25 . A kismartoni (Eisenstadt) menekülttábort a Ignaz Till utcai, 1930-ban emelt hivatalnok-lakótelepen rendezték be, ahol 1945 és 1955 között a szovjet katonaság tartózkodott. Mivel a Vörös Hadsereg a lakótelepet 1955-ben elég szánalmas állapotban hagyta maga után, a magyar felkelés idején ezek a még felújítás előtt álló házak üresen álltak. A Szövetségi Ingatlankezelőség alá tartozó Till Ignác utca 2-6. házait, összesen 71 lakással, már 1956. október 28-án menekülttáborrá nyilvánították. Ezekben a napokban, ahogy a fentiekben már említettük, mindez csupán előzetes intézkedés volt, hiszen a menekültek számát akkor még nem lehetett előre tudni. Később ez a pár ház nem bizonyult elegendőnek, ezért a Bécs, Nibelungengasse 1. székhellyel működő Házépítőtársaságtól 1956. december 2-től a Ignaz Till utcai, további üresen álló 7., 10., 12. és 13. szám alatti házak 52 lakását is kibérelték 26 . A lakónegyed további házai olyan rossz állapotban voltak, hogy ezekben még átmenetileg is felelőtlenség lett volna a menekülteket elszállásolni. Az embereket főként a Vöröskereszt dolFordítói megjegyzés: A szerző a Magyarországon az 1990-es évek óta „forradalom és szabadságharc" kifejezéssel értékelt 1956os magyarországi eseményeket „Volksaufstand'V'népfelkelés" fogalommal illeti. A szöveghűség és történetiség kedvéért ezen meghatározáson a fordításban nem változtattunk. (2006. augusztus) gozói látták el. A tábor irányításához, tisztántartásához, valamint a konyhai ellátáshoz a Burgenlandi Szövetségi Tartomány finanszírozta a személyzetet, melynek bérkiadásait a szövetségi belügyminisztérium a tartománynak a későbbiekben visszatérítette 27 . Ahogy korábban kifejtettük, az osztrák hatóságok törekedtek arra, hogy a magyar menekültek minél nagyobb számban magán emberek vagy magánszervezetek pártfogásába kerüljenek, hogy minden lehetőséget igénybe vegyenek és az állami költségeket csökkentsék. Ennek ellenére a menekültek többségét nagy menekülttáborokban kellett elszállásolni, melyek az adott tartományi kormány vagy közvetlenül a belügyminisztérium irányítása alá tartoztak. Erre a célra volt elegendő kapacitás az egész ország területén, hiszen miután a megszálló hatalmak 1955ben kivonultak Ausztriából, számos, az állam tulajdonába visszakerült kaszárnya és más objektum állt üresen. A menekültek támogatása, élelemmel, használati cikkekkel való ellátása az állami táborokban, ahogy fent már említettük, szerződés szerint a Vöröskereszt Ligájának feladata lett, amely a tényleges feladatot az adott helyen nemzeti társszervezeteinek adta tovább. Ez viszont a vöröskeresztes aktivisták és a menekültek közt valószínűleg sokszor okozott megértési problémát nyelvi és mentalitásbeli okokból. 99
