Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Ilon Gábor Dánia A Mariesminde Mose-i (Fünen) aranyedényeket tartalmazó depotot egy hajdúböszörményi típusú napbárka-motívummal díszített bronz edénybe rejtették. A kincsleletet a bronzkor fiatalabb fázisára, 1000 körűire keltezik 391 . Az ábrázolások értelmezésének egyik lehetőségét a hitvilág rekonstruálása jelenthetné, ami az őskor kutatásának egyik legingoványosabb területe. Ez igaz az európai bronz- és vaskor emberére is. írott források híján csak a sötétben tapogatódzhatunk. ...Mit tudnánk pl. a kereszténységről, ha nem ismernénk a Bibliát? Abban sem lehetünk biztosak, hogy az általunk kultikus-vallási emlékként értelmezett tárgyak valóban ilyen célokat szolgáltak. Egyszerűbb magyarázatot kellene találnunk? A rengeteg bizonytalanság miatt, csak néhány tárgyat, jelenséget említek, amelyek nagy valószínűséggel összefüggésbe hozhatók e kérdéskörrel. A napbárka-motívum eléggé elterjedt az európai kultúra bölcsőjének számító területen. Csak utalnék az egyiptomi Napisten, a világ kormányzója, a hatalom és erő megtestesítője, a sötétség és a gonosz legyőzője, mint Ré (Ra) tűnik fel a szövegekben. Sólyomfejű emberként, vagy sólyom testtel (azaz általánosítva madárként!), fején napkoronggal ábrázolták. A Nap lányát, az Igazságot (Maat) Ré a fején viseli, mint egy diadémot. A Nap útját - az egyiptomiak felfogása szerint - bárkán tette meg, ami érthető a Nílus központi szerepe miatt. A görög (majd hatására a római) mitológiában a Nap kocsin járja be útját az égbolton. Zeusz-Juppiter kocsiját sasok, Aphrodité-Vénuszét galambok vagy hattyúk, Hermész-Mercuriusét kakasok vagy gólyák vontatják, hogy csak a madarakat említsem. A bronz- és vaskor hitvilágának egészén végighúzódik a madarak tisztelete. Az egyiptomi Ré-sólyom (-madár) megfeleltetésen túl... A mitológiák némelyikében jól ismert a sas és/vagy a vízi madarak (búvármadár, kacsa) szerepe a Föld, a világ teremtésében 392 . Az állatokat - így a madarat is - ősi idők óta emberi tulajdonságokkal ruházta fel a társadalom. Az istenségek megjelenésének gyakori formája, pl. a sumerakkád mitológiában Istar megtestesülési formája, az ókori Egyiptomból Hórusz és Mut említhető... E távoli jelzések mindenesetre egyértelműen nőnemű jelképet, „ősanyát" sejtetnek. A nőiség Kárpát-medencei jelenlétét igazolja a középső bronzkori füzesabonyi (Heves m.) askos (üreges, madáralakú edény), amelyet női keblekkel formázott meg a fazekas 393 . Természetesen nem tudjuk, hogy a helyi bronzkori vallásban a fent említettek közül melyik tartalmi töltet lehetett igaz. Igaz-e egyáltalán valamelyik? Vagy egészen másra kellene gondolnunk? Három madáralakú agyagcsörgőt találtak a középső bronzkorra datált királyszentistváni (Veszprém m.) temető 12. sírjában 394 . Kettő bizonyosan kacsát ábrázol. Ezek a zajkeltés eszközeiként a rítusban játszhattak szerepet. A nagyjából azonos korú füzesabonyi telepről közölt madárcsörgő sejtetni engedi, hogy ekkor hasonló ceremoniális szokások jellemezhették a Kárpát-medence nagy részét. E csörgőkkel űzhették el a rosszindulatú szellemeket? Gondoljunk csak az ókor papnőinek szisztrumára. A madár-kultusz tehát a Kárpát-medencei bronzkor eddig elemzett szakaszában 395 elterjedtnek mondható. Ugyanennek folytatását jelzik, hogy a madáralakú edények a késő bronzkori urnamezős kultúra emlékei között pl. Baranya megyéből 396 , a velemi Szent Vidről 397 , a németbányai (Veszprém m.) településen egy töredéke került felszínre 398 is megtalálhatók. A budapest-békásmegyeri temető több sírjában 391 Schauer 1983. 46., Abb. 18. 392 ENCIKLOPÉDIA 1988. 172-175., 276-277. 393 Kovács 1972. Fig. 1.3. 394 Bóna 1975. Taf. 222. 1-3. 395 Kovács 1972. 396 Patek 1968. Cl. t. 1-2. 397 Miske 1907. LIV. t. 20., 25-26. 398 Ilon 1996. XII. t. 3. 62
