Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. történő megjelenése 185 alapján datáltam a temetkezéseket. A sírok megmaradt alsó része - a 4. sír kivételével az urnák kb. felét, felső kétharmadát elszántották - a humuszban jelentkezett, foltjuk nem látszott. A temetkezések leírása: Az 1. sír (30. ábra és XIV. tábla) mindkét tálját a hamvakkal (?), szájukkal lefordítva helyezték el. Az eltemetett - miután a kőeszközök férfi tevékenységre utalnak - valószínűleg férfi lehetett. Az 1. sz. tál apró, kavicsos soványítású, világosbarna. Enyhén behúzott pereme két ponton - egymással szemben - felhúzott. Magasság: 11 cm, szájátmérő: 20 cm, fenékátmérő: 8,5 cm (XIV. tábla 1). A 2. sz. tál ugyancsak apró, kavicsos soványítású, világosbarna. Két kisméretű hurkafüle a peremből indul. Magassága rekonstruált, ugyanis a gép megcsonkította: kb. 10-11 cm, szájátmérő: 22 cm, fenékátmérő: kb. 8 cm (XIV. tábla 2). A 3. sz. kovapenge (XIV. tábla 3) a 2. sz. táltól É-ra volt. A 2. sír (30. ábra és XV. tábla) urnájában egy kisebb edény töredékei és kova pengemagkő volt, valószínűleg férfi hamvaival. Urna alsó része és egy kihajló peremtöredék. Apró kaviccsal soványított, világosbarna. Kézzelformált. Fenékátmérő: 15 cm, falvastagság: 1,5 cm (XV. tábla 1). Kis edény töredékei. Kis lelógó bütyökfül alatt besímított díszítéssel. Falvastagság: 0,3 cm. Kova pengemagkő. Magassága: 3,5 cm (XV. tábla 2). A 3. sír (XVI. tábla) urnájában egy db kb. 1 cm nagyságú csontot találtunk és egy kisebb edény néhány jellegtelen darabját. Az edényből néhány növényi magot is begyűjtöttünk. Urna alsó része (XVI. tábla 1). Apró kaviccsal soványított, világosbarna. Kézzelformált. Fenékátmérő: 14,5 cm, falvastagság: 1,5 cm. A 4. sírban (30. ábra és XVI. tábla) hamvak nem, csak egy kézi őrlőkő töredéke volt az edény alján. Az eltemetett - miután az őrlés tipikusan női tevékenység az archaikus társadalmakban - valószínűleg nő lehetett. Urna (XVI. tábla 3). Apró kaviccsal soványított, világosbarna. Kézzelformált. Fenékátmérő: 19 cm. Alsó őrlőkő szélének töredéke. Palásodott, tömör kőzetből, durvított felülettel. Métetei: 10 x 6,8 x 7 cm (XVI. tábla 2). Az 1. sír táljainak (XIV. tábla 1-2.) legjobb párhuzamait Nagykanizsa, Szakály, Szekszárd és Letenye lelőhelyekről 186 ismerjük. A herényi faiskola területéről 187 ugyancsak ismeretesek a kultúra - talán településre utaló - edény töredékei. Az őstörténet folytatását a késő rézkori Pécel-Baden-i kultúra (az 1940-es években Banner János írja le a kultúrát először, s nevezi el első magyarországi lelőhelye alapján pécelinek) jelenti. Ekkor - a szomszédos Ausztria keleti részén a C14 dátumok i. e. 3650 - 2600 év között szóródnak 188 , általánosan elfogadott a 3500-3000 közötti évek 189 - a rézfeldolgozás visszaesése 190 figyelhető meg, azaz jóval kevesebb réztárgyat találunk a feltárások során. Ennek magyarázatát a felszíni és a könnyen hozzáférhető kelet-alpi bányák átmeneti kimerülésének lehetőségében feltételezi a kutatás. Ezzel párhuzamosan a réztárgyak gazdasági-társadalmi jelentőségének, illetve megítélésének változására figyelhetünk fel. Ma már az sem képezheti vita tárgyát, hogy életmódjukat letelepült, szarvasmarhát 191 tartó és földművelő gazdálkodással (elsősorban búza- és ár185 Kalicz 1969. 86. 186 Kalicz 1992. Abb. 4. 11-12., Abb. 6.7., Kalicz 1995. 75. és Abb. 8.7. 187 Ilon-Rasztovics 2000. 169. 188 Stadler 1995. Tab. 2. 189 Raczky 1995. Fig. 1., Bondár 2002. 15190 Területünkön, a bányák közelsége ellenére - érdekes módon - korábban sem dúskáltunk sem nagyméretű, sem nagy mennyiségű réz tárgyban. A kérdésről összefoglalóan ld. Virág 1999., Bondár 2002. 13. 191 PI. a közeli Fertőrákos: Nováki Gyula: Őskori települések Fertőrákos mellett. Arrabona 8. (1966) 38. jegyzet 41
