Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. Minerva ltp. telkek I. felület 6. objektum, 2002. július - Edényoldaltöredék karcolt, rácsszerű mintázattal. Kézzelformált. Vörösbarna. Falvastagság: 0,5-0,6 cm. (X. tábla 7•) - Bögre felhúzott szalagfüllel. Kézzelformált. Vörösbarna. Magassága: 7,7 cm, szájátmérő: 5,3 cm, fenékátmérő: 2,8 cm. (X. tábla 8.) A lelőhely ismertetésének zárásaként érdemes bemutatni a város határának - de a Vas megyében is első 171 , érdemleges őskori környezetrégészeti feldolgozás summázatát, amelyet Sümegi Pál docensnek és munkatársainak köszönhetek. A 42 mintavételi helyből, összesen 24-ben találtunk értékelhető pollenanyagot, a többi mintavételi hely pollen szempontjából sterilnek bizonyult. A kisebb-nagyobb gödrökből, cölöplyukakból és árkokból, emberi hatásra kialakult különböző méretű, így eltérő pollenbefogó területtel rendelkező üledékgyűjtőkből származtak. A gödrök nagysága alapján a pollenek jelentős része néhány méterről, maximum 200 méter sugarú körön belülről származhat, de a távoli behordódást a földfelszínre mindig ható polleneső következtében nem lehet teljesen kizárni. A pollen összetétel alapján a hosszú cölopházakat egy rendkívül erősen bolygatott nedves ártéren, a Gyöngyös patak hajdani árterén alakította ki a rézkori közösség. Ez igen meglepő, mert a szabályozatlan ártereken, különösen a patak ártereken igen erőteljes és gyors mederelmozdulások lehetségesek és a talajvíztükör az év jelentős részében a felszín közelében helyezkedik el, így nem ideális megtelepedési hely. Különösen veszélyes ez a felmenő falú házakra, amelyeknek a falai könnyen nedvessé válhatnak. így adataink alapján fel kell tételeznünk, hogy a rézkorban az ártérnek ezen része inaktív, relatíve szárazabb volt, illerve a talajvíztükör mélyebben helyezkedett el. Természetesen az is felmerülhet, hogy egy viszonylag rövid ideig tartó szárazabb periódus következtében tudott megtelepedni az ártéren a rézkor eleji közösség. A minták fapollen eloszlása alapján két kisebb, bolygatott erdőfoltot, puha és keményfából álló ligeterdő maradványt feltételezhetünk a házaktól mintegy 200 méterre, északkeleti és délnyugati irányban, a pollenbefogó képesség határán. Természetesen az is elképzelhető, hogy az ártéren szórtan helyezkedtek el tölgy-, éger-, és fűzfák, esetleg bükkfa, valamint a ligeterdő cserjeszintjéhez tartozó bodza- és mogyoróbokrok, de az ártér jelentős részén nyitott, természeres állapotú, vagy az erdőirrványon kialakult ártéri rétek domináltak. A bolygatott, elsődleges, vagy másodlagos ártéri réteken fűfélék, sások, fészkesvirágzatúak domináltak, de a bolygatás, a legeltetés, esetleg kaszálás, és/vagy a taposás hatására terjedő fajok, mint a libatopfélék, ürömfélék, keserüfüvek, útifüvek, pimpó, peremizs, gyömbérgyökér terjedtek el. Ezek a növények minden bolygatott nedves ártérre jellemzőek, de megjelennek az utak mentén és kaszálók peremén is. A mérgező nedveket tartalmazó, legeltetés hatására terjedő növények (pl.: Iris) megjelenése is alátámasztja a legeltetést. A gyékény, nád, perjeszittyó, harmatkása megjelenése azt mutatja, hogy az ártér mélyebb pontjain, feltöltődött patakmedrekben, patakhát mögötti mélyedésekben az év jelentős részében vízzel borított mocsári környezet alakult ki. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a réten viszonylag magas volt a talajvíz és a rét az év jelentős részében nedves lehetett. Ugyanakkor a pollenösszetétel azt is mutatja, hogy az ártér növényzete eredetileg is mozaikos lehetett, de az emberi hatásra a vegetáció összetétele átalakult, az erdei vegetáció visszaszorult, ugyanakkor új, taposást, rágást elviselő gyomok, mint antropogén hatást jelző növények jelentek meg a vizsgált területen. 171 A farkasfai, szalafői és szőcei minták meglehetősen fiatalok, „csak" az Árpád-kortól szolgáltattak adatokat. Ld. erről Cserny Tibor és Bodor-Nagy Elvira feldolgozását In. Draxler, Ilse-Lippert Andreas: Pollenanalytische Daten und eine archäologische Bestandsaufnahme zur frühen Siedlungsgeschichte im Gebiet zwischen Raab und Mur (Osterreich, Slowenien, Ungarn). Abhandlungen der Geologischen Bundesanstalt. 56/1. (1999) 384-393. 37
