Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. határában feltárt körárkok a lengyeli kultúra elterjedési területén a legfiatalabbak közé 157 sorolhatók. Ezek az egyszerű, egy vagy többárkos kör alakú, kb. 25, 30, 35 és 75 m (nemzetközi összehasonlításban a kicsi kategóriába sorolható, azaz 40-70 m) átmérőjű árkok (23-24. ábra és 2. melléklet - 1.) itt - egy kivétellel - a semmit (?) kerítik. Az árkokat fa oszlopokkal itt sem kombinálták. Az ilyen, nem beépített belső terű körároklétesítmények képezik egész Európában az egyik típust. 158 Másként: az árok által határolt területen belül sem építmény, sem sír nyoma, de más lelet sem 159 mutatkozott. Nem védenek tehát az itteni árkok semmit, azaz nincs erődítési szerepük. Ugyanakkor az árkokban - több esetben - nagy mennyiségű edénytöredék (IX. tábla 6., X. tábla 1-2.) és kőeszköz került kibontásra. Akkor tehát az árok a hétköznapi (profán) tevékenység területéből kiszakítja, elhatárolja a szakrális szerepű helyet, területet. Igaz, az elhatárolt területen belül végzett kultikus aspektus igazolására alig néhány helyen kerültek elő tárgyi bizonyítékok. Néhány idol pl. Horné Otrokovce-n 160 , edénytöredékek és emberi maradványok Strögennél 161 . Az összeköttetést, az átjárást a profán (azaz a település) és a szent terület között az árok megszakadása(i), azaz a kapu(k), másként földhidak biztosították. Hogy ezeken a területeken milyen - de bizonyosan - közösségi szertartások, rítusok zajlottak, nem tudjuk, ugyanis erre vonatkozó jelenségeket nem találtunk. A másság a Seben tapasztaltakhoz képest mindenesetre szembetűnő: ott egy nagy körárok komplexumban egy regionális közösség szent területét feltételezhetjük, itt pedig már egy helyi közösség kisebb alkotóelemeit képező nagycsaládoknak (?) a kultuszhelyeire (egy körárok = egy nagycsalád ?) gondolhatunk. Ez a tér- és számbeli változás a szertartáshelyek vonatkozásában - véleményem szerint - hűen tükrözi a hajdani késő neolitikus közösségek szétesését, a társadalom további rétegződését, a vagyoni differenciálódást. A három egyszerű (egy árok) körárok (2000. évi 41-42. objektum: 23. ábra, 2002. évi 1. objektum az U6 úton és a 27. objektum az Ul 1 úton: 2. melléklet - 1.) mellett feltártuk egy hármas körárok részleteit (2002. évi 14-22., 26., 34., 36. objektum az 4-5-6. felületen és az U8 úton: 2. melléklet - 2.) is, ahol a kapuk jól megfigyelhetők, ráadásul az árkok centrumában egy gödör (35. objektum) volt. Vajon egyidejűek-e ezek a körárkok? Hordoz-e, és ha igen, milyen különbséget, különösséget az egyes és a többszörös körárok? Ezekre a kérdésekre azonban talán majd csak a leletanyag teljes feldolgozását követően adhatunk esetleg választ. E lelőhely leírásakor egy további szenzációra szeretném felhívni a figyelmet. Egy gyermeksírt (8. objektum: 25. ábra, 2. melléklet - 1, 2.) - az első ilyen korú temetkezés Vas megyében és a 12. a lengyeli kultúrához köthető embertani mintát szolgáltató lelőhely 162 a kultúra magyarországi elterjedési területén! - is feltártunk itt. Azaz a lengyeli kultúra Nyugat-Dunántúlon hiányolt 163 temetkezéseit eggyel gyarapítottuk. A hosszúcsontok alapján 2-3, a fogakat figyelembe véve 4-5 éves gyermek 164 rossz megtartású és a gép által a humuszoláskor megsértett csontmaradványai a bal oldalára zsugorított eltemetettre utalnak, az alig érzékelhető és igen sekély sírgödörben, a felszíntől mindössze 56 cm-re. A sírgödör és a váz tájolása: Ny-K. A gyermek lábánál két edény (ezeket a humuszoló munkagép kanala kiemelte), a fej mellett és a lábnál l-l db kova szilánk (VIII. tábla 3-4.), a mell tájékán kis darab vörös okker rög volt. A sír szalagfüles bögréjének (VIII. tábla 2.) legjobb - bár részben eltérő - formai párhuzamát a szintén Vas megyei, rábahídvégi leletegyüttesből 165 ismerem, amelyet publikálója a lengyeli kultúra III. peri157 Ugyanebbe az időszakba keltezett a Zala megyei Balatonmagyaród-hídvégpusztai. In. Ezredforduló 2003. 134. és 21. kép 158 Kuzma 1997. 48. 159 A tárgyi emlékek hiánya a kényszerű gépi humuszolás rovására is írható. 160 Kuzma 1997. 53. és 11. kép. Ezek szerintem bőséggel elégségesek a terület szent kerületkénti értelmezésére. 161 Schappelwein-Trnka 1995. 77. 162 Zoffmann 1999. 38., A 13. lelőhelyként a frissen publikált karancssági (Nógrád m.) sírok vehetők számba. Ld. erről Bácsmegi Gábor: A lengyeli kultúra temetkezései Karancsságon. Der Bestatungen der Lengyel-Kultur in Karancsság. MFME - Studia Archaeologica IX. (2003) 81-86. 163 Zalai-Gaál 1999. 17. 164 Dr. Tóth Gábor antropológus (BDF Állattani tanszék, Szombathely) helyszínen történt meghatározását e helyütt is köszönöm. 165 Károlyi 1992, 32., 74., 5. kép, 28. tábla 2. 35
