Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. Nem érdektelen, ha először röviden megismerjük a városterület őskori kutatástörténetét, ami hitem szerint igazolja, hogy a korszak nem az utóbbi évtizedben keltette fel a szakemberek figyelmét, s adatokkal - ha korlátozottakkal is -, de rendelkezett a szakma az új, 1998-as városmonográfia megírásakor. Elsőként Lipp Vilmos 2 , csorna-premontrei kanonoknak, a szombathelyi főgimnázium tanárának, a Vasmegyei Régészeti-Egylet megszervezőjének, első titkárának és Régiségtára őrének (1872-1879) nevére kell felhívnom a figyelmet. Ő 3 1876-ban az Arany-patak és a Perint összefolyása környékéről, az oladi Hübner-Шс téglagyár (17. ábra) területéről közölt lengyeli, Pécel-Baden-i 4 és kora bronz- valamint vaskori leleteket a 2 m vastag kultúrrétegből. Itt tehát egy hatalmas kiterjedésű - több korszakban egymásra rétegzett - a téglagyár mögött kelet felé és attól nyugatra, a szőlőkig húzódó településkomplexum „...fészkeket képező csoportokban egymástól hol kisebb, hol nagyobb távolságban voltak elhelyezve..." írta Lipp Vilmos, azaz szemétgödrök sokasága semmisülhetett meg. Az ezekből a kiszedett tárgyi emlékekből - a szombathelyi Régiségtár gyűjteményén 5 kívül - még 1903-ban is került ép edény Bécsbe 6 . A lelőhelyet azután szinte véglegesen az 1960-as években létesített Csónakázótó és pihenőpark, valamint tófürdő építése során pusztították el. A környéken 1982-ben ugyan Károlyi Mária még gyűjtött a felszínről agyag tárgyakat (kanalak, edénytöredékek) 7 , amelyeket a késő lengyeli kultúrába, azaz a kora rézkorra keltezett. Az egyleti titkár 1876. évi cikkében a faragott - pontos kormeghatározásuk ma már lehetetlen - agancs eszközök nagyszámú előfordulási helyeként említi Szóílőst* és Herényt. Utóbbi területéről csiszolt kőeszközök 9 előfordulását jegyzi meg. A Szt. Márton úti temetőben, a vasút közelében ásott sírok egyikéből előkerült tárgyról - leírása alapján 10 - egy késő rézkori kultúrára következtethetünk. A titkárságról már leköszönt Lipp 1885-ben Horváth József „Nárai-utcza végén" {Ujperint felé: 17. ábra) lévő téglavető bányájának felszínén lelt 32 db csiszolt kőeszközről tudósít, ahol ő maga is járt, és rengeteg edénytöredék kíséretében azután bronz tűt 11 is gyűjtött. Lipp 1887-ben közölte 12 a Perint régi medrében - kavicsbányászáskor általa (!) 1876 nyarán - lelt két peremes bronz baltát (I. tábla 6-7.). Késő bronz- avagy kora vaskori jelenlétre utal a tornacsarnok helyén Lipp által megfigyelt „kereksáncz", ahol „kacsa idomú fibula 13 " került elő. Talán a kelta jelenlétre utalnak a pontos lelőhely megjelölése nélkül közölt 14 „szombathelyi csákányok, tőr és sarlókasza". Megjegyzendő, hogy ebben az időszakban készültek az első tárgyfotók, amelyeket Knebel Ferenc 15 helyi fényképész, majd ilyeneket és tárgyrajzokat Galba Károly, a keszthelyi т.к. gazdasági tanintézet tanára 16 , ill. Ertl Bertalan főgimn. rajztanár 17 készített a VREJ számára, természetesen társadalmi munkában. Lipp Vilmos Keszthelyre történő távozásával a kutatás intenzitása és minősége csökkent, az odafigyelés szinte csak az építkezésekre korlátozódott. Óladról (I. tábla 1.) és a város határából pontosabban nem 2 Kiss-Mayer 1991.408. 3 Lipp 1876. 71-72. 4 A leletanyagot később Banner János dolgozta fel. 5 Károlyi 1992. 42. és 35. tábla 2. 6 Károlyi 1992. 42. és 35. tábla 1. 7 Károlyi 1992. 42. és 35. tábla 3-8. 8 A helynevek írásakor mindig a korabeli helyesírást alkalmazom. 9 1876.73. 10 Lipp 1878. 27. 11 Lipp 1885.6-7. 12 Lipp 1887. 10. és 6-7. ábra 13 1876. 79. 14 1876.83. 15 Lipp Vilmos: Titkári jelentés. VREJ 1879. (1879) 82. 16 Rezsőfy György (?) ideiglenes titkár: Titkári jelentés. VREJ 1879. (1879) 84. 17 Rezsőfy Bertalan: Titkári jelentés. VREJ 1880. (1880) 98. 15
