Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. is találunk, egyetlen esetben sem jelölik a hivatalnokok azt az épületrészt, ahol a műhelyek találhatók még akkor sem, ha azt, mint láttuk Joó János esetében annak teljes szerszámkészlete, azaz műhelyberendezése a tűz martalékában teljesen megsemmisült. Ez azért is meglepő, mert maga a szó közszájon foroghatott a mesterek között, hiszen 1762-ben kelt magyar nyelven írtcéhszabályzatuk tizenkettedik atikulusában

173 világosan ez áll: „midőn más városokbul és Helységekbül valamelly Takács Mester Legény ebben a Mező Városba jön, aki ollyan az Czéh Mesternek híre nélkül senkinek az Mesterek közül ne légyen szabad M éheiébe befogadni, hanem az ollyan jövevény Legénynek bejelentvén magokat a Czéh Mesternek, az Rend szerint öregebbektül fogva az ifjabbakig munkát kerestet, és annak kiknek legnagyobb szüksége lészen, oda adni tartozik. Ha mind azon álta valamelly Mester Legényen föllül, melynek rendszerint jutott, más Legényt munkájának szorgos volta miatt máshoz ment, maga kölcségén szerzett volna, az köteles lészen a Czéh Mesternek hírt adnia eránta, így az ollyan Legényt Méhelébe befogadhattya." 173 A körmendi takács céh artikulusai, 1762 Egyetemi Könyvtár kézirattára, Céhlevelek LX. 25. 97